Korallzátonyoktól védett tengerparti lagúnák találkoznak a vulkanikus hegyek árnyékával, a párás levegőben pedig a francia bagett illata keveredik a trópusi fűszerek aromájával. Ez Réunion, egy csipetnyi Franciaország az Indiai-óceán közepén.

Még a földrajzban járatos, rutinos utazó is nehezen tudja elhelyezni a térképen a Budapesttől 8500 kilométerre lévő szigetet, mely a vulkanikus tevékenység következtében emelkedett ki az óceánból több mint hárommillió évvel ezelőtt. Réunion Madagaszkártól nagyjából 800 kilométerre keletre, Mauritiustól 225 kilométerre nyugatra található, különlegességét pedig elsősorban páratlan sokszínűsége adja.

Réunion természeti adottságairól hosszú oldalakat lehetne teleírni. Az óceán közelében trópusi halakkal teli, fehér homokos lagúnákat és fekete sziklás, sötét homokos partszakaszokat találhatunk, a sziget belsejében hegycsúcsok, szédítő mélységű szorosok, lélegzetelállító vízesések és buja esőerdők váltakoznak a vörös vagy éppen sötétszürke színben pompázó vulkanikus tájjal. Nem véletlen, hogy a sziget 42 százaléka 2007-től nemzeti park, egyúttal az UNESCO Világörökségének része.

Kultúrák és földrészek találkozása

RÉUNION

Trópusi halakkal teli, fehér homokos lagúnák, fekete sziklák, a sziget belsejében hegycsúcsok, szédítő mélységű szorosok, lélegzetelállító vízesések, buja esőerdők.

A változatosság igaz a sziget lakóira is, hiszen a francia telepesek és az afrikai rabszolgák keveredésének leszármazottjai ugyanúgy megtalálhatók itt, mint az indiai, pakisztáni, Srí Lanka-i, kínai és malgas bevándorlók. A multikulturális összhang kiválóan érzékelhető az épületeken, Réunion szigetén ugyanis jól megférnek egymás mellett a keresztény és a hindu templomok, illetve a muszlim mecsetek. És míg másutt egy vagy több földrészt kell bejárni ehhez a természeti és kulturális sokszínűségéhez, itt mindezt egyszerre, egy helyen láthatjuk.

De persze nem volt ez mindig így, hiszen a sziget 1507-es portugál felfedezése után egészen a XVII. század közepéig lakatlan volt. Akkor vették birtokba a franciák, akik az uralkodó család után Bourbon-szigetnek nevezték el. Később, a XVII. század második felében a Francia Kelet-indiai Társaság kezdte meg gyarmatosítását, cukornádültetvényeket, rumlepárlókat létesített, és afrikai rabszolgákat hozott ide munkaerőnek.

A teljes cikk a La femme 2017. nyári számában olvasható.