Több száz évvel ezelőtt gyakran kerültek az asztalra tápanyagokban dús, egyszerű és jó ízű ételek. Majd fokozatosan felváltották őket modern társaik, melyekről idővel kiderült, kevésbé egészségesek. Nemcsak a nosztalgia, de a tudatos választás miatt is visszakerülnek a választékba a méltatlanul mellőzött táplálékok. Megtaláljuk őket a piacokon, élelmiszer-üzletekben. Nem költségesek, és felhasználásuk sokoldalú.
Köles, a lúgosító gabona
Elnevezése kissé megtévesztő, mert bár a gabonafélék között tartjuk számon, a köles rendszertanilag a fűfélékhez tartozik. Kelet-Ázsiában már tízezer évvel ezelőtt termesztették, és az ókorban több területen kedvelt táplálékká vált. A hagyományos népi eledelek közt is számon tartják a köleskását, de sokáig kellett várnia arra, hogy a modern élelmiszer-kínálatban újra népszerű legyen. A rizs egyeduralma lassan megtört, és ma már szinte minden üzletben és piacon megtaláljuk a kölest. A legtöbb, köretként használt gabonával ellentétben a köles lúgosító hatást fejt ki a szervezetben. Gluténmentes, így az arra érzékenyek is beilleszthetik az étrendjükbe. Gazdag szilíciumtartalmának köszönhetően kedvező hatást fejt ki a kötőszövetekre. Epebántalmakra hajlamosoknak kifejezetten ajánlott, mivel csökkenti a kőképződésben szerepet játszó epesavak kiválasztását.
Elkészítésének variációi szinte végtelenek: főzve köretként, tepsis rakott zöldségek alkotórészeként, fahéjjal és gyümölcsökkel téli melegítő reggelinek is kiváló. Növényi „kölestúró” is készíthető belőle, édesen sütemények és palacsinták töltelékének, vagy sós változatban, fűszerezett körözöttként is fogyasztható.
Csicsóka, a vércukorbarát gumó
Alakjának csak a fantázia szabhat határt, hiszen a burgonyaformától az elágazó gyökérzetig sokféle kinézetet ölthet. A csicsóka Észak-Amerikából érkezett Európába, a hagyományos burgonya előtérbe kerülése miatt azonban hosszú ideig várnia kellett a sikerre. Csak az 1900-as évek vége felé kezdte meghódítani a vásárlókat. Az elmúlt években már egyre kevesebben néznek értetlenül, ha csicsókát látnak a zöldségespulton.
A gumó legelőnyösebb tulajdonsága a vércukor-szabályozó képessége. Sokkal kevesebb a keményítőtartalma, mint a közismert krumplinak, és glikémiás indexe is alacsony. Szénhidráttartalmának nagy része inulin – ez a tápanyag csak kismértékben és elnyújtottan emeli a vércukorszintet. A diabétesz megelőzésében előnyösen használható, és az alacsony sűrűségű lipoproteinek, vagyis a „rossz koleszterin” szintjét is csökkenti a szervezetben. Magas káliumtartalma által szabályozza a vérnyomást. Nyersen fogyasztva is ízletes, saláták kiegészítőjeként. Héjában megfőzve, hüvelyesekkel kiegészítve teljes értékű fogásként is megállja a helyét.
Melasz, a nyers édesítő
Gyakran azok az élelmiszerek a legértékesebbek, amelyeket csupán melléktermékként tartottak számon. Ilyen táplálék a melasz, mely a cukor finomítása során hátramaradt, sűrű szirup. Fekete és arany színű változata is létezik. Észak-Londonban, 1881-ben fedezte fel fogyaszthatóságát Abram Lyle, egy cukorgyár tulajdonosa. Később a szegények eledeleként tartották számon, a háborús időkben elérhetetlen fehér cukor helyett ezzel édesítettek. Akkor még nem tudták, hogy a kényszerű választás milyen előnyös számukra!
Később hosszú ideig nem is került melasz a polcokra, teret hódított a kristálycukor, majd a mesterséges édesítőszerek. Az elmúlt években azonban a bioboltokban újra feltűnt a sötét színű, jellegzetes aromájú nyers melasz. A vérünk egészségét magas vastartalma javítja, s az ennek felszívódását támogató rézben is bővelkedik. A csontritkulás megelőzéséhez jól hasznosuló kalciummal látja el a szervezetet. Már napi két-három kávéskanálnyi is jelentős tápanyagforrást biztosít belőle. Nincs is szükség többre, hiszen intenzív az édesítő ereje. Teába keverve, müzlihez hozzáadva, vagy almaszeletekre kenve is élvezhetjük.
Puliszka, az egyszerűség ereje
A kukoricadarából készített kása hagyományos népi eledelnek számított, ám később csodálkozva nézték volna az óvodások, ha ilyet kapnak uzsonnára – még akkor is, ha kakaóporral lett volna díszítve a teteje. Pedig a puliszka sokkal értékesebb, mint a búzadarából főtt étel. Antioxidánstartalma magas, különösen béta-karotinban bővelkedik. Rosttartalma is magasabb a búzáénál, ráadásul gluténmentes. Az idegrendszerre kedvező hatást gyakorol, mivel a B-vitamin-csoport szinte minden tagját tartalmazza.
A régi időkben főként sós változatban készítették, pirított hagymával megszórva. Ezt is érdemes kipróbálni, de számos egyéb zöldséggel párosítva is fogyasztható. Rakott, töltött ételekhez bármilyen fűszerezéssel megállja a helyét. Ha egészen sűrűre főzzük, szépen formázható alakzatokat készíthetünk belőle köretként. Édesen reggeli kásának, vagy tepsiben gyümölcsökkel megsütve egészségesebb piskótahelyettesítőnek is ízletes.
