"Valódi cél nélkül végzett tetteink lelki problémákat álcázhatnak. Erőltetett leszokás helyett az okot érdemes megtalálni."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Mit pótol a pótcselekvés?

Valódi cél nélkül végzett tetteink lelki problémákat álcázhatnak. Erőltetett leszokás helyett az okot érdemes megtalálni.

Időnként olyan tevékenységeket folytatunk, amelyeknek nem tudjuk, mi a céljuk, mégsem vagyunk képesek abbahagyni. Ha valaki figyelmeztet furcsa viselkedésünkre, nem is értjük, mit kifogásol, és esetleg megsértődünk. A pótcselekvések közel állnak a kényszeres magatartáshoz, ám kevésbé súlyos formában jelentkeznek. Rontják az életminőséget, megfosztanak a társas kapcsolatoktól és idegesség, álmatlanság, egészségi problémák forrásai lehetnek.

 

Miért eszem, ha nem is vagyok éhes?

 

A táplálkozás vágya ideális esetben valódi éhség hatására keletkezik, azonban az érzelmi evőknél más a motiváció. Éhségérzet nélkül is sürgető ingert éreznek valamilyen étel után, amely többnyire nem is egészséges fogás, hanem értéktelen kalória. Dr. Roxanne Dryden pszichiáter mélyrehatóan vizsgálta az érzelmi evés hátterét. Elemzéseiből kiderül, hogy az erre hajlamos embereknél gyakori a depresszióhajlam, a krónikus szorongás, a szeretet adásának és elfogadásának csökkent képessége. Magas a kortizolszintjük, és a stresszhormonnak is nevezett anyag érzelmi labilitást okoz. Mivel a lelki problémáikat nem tudják vagy nem próbálták megoldani, evéssel csökkentik a feszültségüket. Az étkezés és emésztés ideiglenesen lefoglalja az idegi energiákat, tompítja az érzelmek átélését. A hatás rövid távú, és önmagát gerjesztő körfolyamat indul be: a pótevéseket lelkiismeret-furdalás követi, amelyre újabb felesleges táplálkozás a válasz, rendszerint olyan magas szénhidráttartalmú ételek formájában, mint a pizza, a jégkrém, a csokoládé vagy a chipsfélék.

 

A megoldás leghatékonyabb módja, hogy kiderítsük, milyen érzelmi gondot fedünk el az értelmetlen evésekkel. Sokat segít egy önismereti kurzus, néhány látogatás egy pszichológusnál. A terápia kiegészítéseként fontos a rendszeres, lehetőleg szabadban végzett testmozgás, mely csökkenti a stressztüneteket. Vezessünk étkezési naplót, így könnyebb azonosítani, hogyan haladunk az érzelmi evés leküzdésében. Érdemes előre is étrendmintákat készíteni és ragaszkodni hozzájuk.

 

 

Megvettem, bár nincs szükségem rá

 

Vígjátékok is születtek a kényszeres vásárlásról, bár annak számára, aki érintett a problémában, cseppet sem mulatságos a jelenség. A mániákusan vásárlók rengeteg felesleges holmit halmoznak fel, képesek megvenni egy pár cipőt, amely szinte tökéletesen ugyanolyan, mint otthon három másik. Gyakran hitelt is felvesznek, kölcsönök terhelik őket, mégsem tudják abbahagyni a vásárlást. Házasságok válságát is okozhatja a probléma, hiszen egyre jobban elvész a kontroll. A vásárlási kényszerben szenvedők általában tisztában vannak szokásukkal, belátják, hogy meg kellene szabadulni tőle, ám egyedül többnyire képtelenek rá.

 

A nők gyakrabban érintettek, és a rengeteg reklám is fokozza a hajlamot, hiszen arra ösztönöz: vedd meg, vedd meg, szükséged van rá! Természetesen egészséges lelkiállapottal nem követjük a felszólítást. Aki azonban pszichés problémákkal küzd, könnyen a vásárlásra késztető felhívások csapdájába esik. A legtöbbször előforduló okok:

  • tartalmas emberi kapcsolatok hiánya;
  • céltalanság a hivatás terén;
  • gyermekkori szeretethiány;
  • anyagias, birtokló attitűd;
  • a negatív érzelmek kezelésének képtelensége.

A kényszeres vásárlási epizódokat bűntudat és további frusztráció követi. Csak a valódi ok azonosítása és megoldása hoz tartós javulást. Ezzel párhuzamosan egyéb mindennapos szokásokat is érdemes kialakítani: mindig bevásárlólistával induljunk az üzletekbe, és igyekezzünk ragaszkodni a lista tételeihez. Ne egyedül, hanem egy megbízható barátunkkal lépjünk be egy-egy boltba. Ha meglátunk valamit, amit megvennénk, kérdezzük meg magunktól: valóban szükségem van rá?

 

Keressünk apró, örömteli dolgokat, amelyek nem kerülnek külön költségekbe – egy újfajta étel elkészítése, egy piknik a barátainkkal, vagy beiratkozás a könyvtárba. Ha további segítségre volna szükség, egyáltalán nem szégyen szakemberhez fordulni.

 

Még mindig nem elég tiszta!

 

Vég nélküli takarítás, súrolás, portörlés, ami már nem az elvárhatóan tiszta környezetről szól, hanem egy mélyre ásott panasz látszólagos kezeléséről. A hangsúly a látszólagosságon van, hiszen a tisztaságmániával nem oldódik meg a háttérben rejlő probléma. Az együttélés is egyre nehezebb lesz, hiszen ha párunk ahelyett, hogy velünk töltené szabadidejét, minden percét a takarításra fordítja, óhatatlanul megromlik a kapcsolat.

 

Mint a legtöbb lelki zavar, sok esetben a tisztasági mánia is a gyerekkorból ered. Túlzott elvárások, visszaélések, abúzusok állhatnak a háttérben. De egy közelmúltban történt, nem feldolgozott esemény is kiválthatja a kényszeres tisztaságvágyat, állandó takarítást. Munkahelyi konfliktus, a reménytelennek látszó céltalanság terhe is fennállhat. Mélyről fakadó bűntudat álcázása sem ritka, amikor valaki fél szembenézni egy vélt vagy valós, elhibázott tettével, és ezzel a pótmegoldással próbál kompenzálni.

 

Ha családtagunkon fedezzük fel a megszállott tisztaság- és takarítás tüneteit, semmiképp ne szégyenítsük meg, és ne bonyolódjunk vitákba emiatt. Ha – szerencsésebb esetben – ő is felfogja, hogy nincs minden rendben, közösen lehet segítséget, megoldást találni. Amíg nincs tudatában a változtatás szükségességének, higgadt beszélgetéssel érdemes indítani. Az őszinte és együttérző odafordulás az egyetlen járható út.

 

Menekülés a munkába, de mi elől?

 

A munkaalkoholizmusnak is nevezett jelenség egyre gyakoribb, és fontos megkülönböztetni a nem önszántunkból végzett túlóráktól. Aki a munkaórákat szándékosan nyújtja akkor is, ha anyagilag nincs rászorulva a többletre, sokszor pótmegoldást keres. Már nem tudja megkülönböztetni, mennyi a valóban szükséges és elfogadható munkamennyiség, és mikor lép túl az egészséges határon. Rendszerint minden egyéb cselekedetében is gyorsaság jellemzi: kapkodva eszik, gyorsan beszél, és sietősen jár. Határidőnaplója sűrűn tele van írva eseményekkel, ám ezek közül egyik sem a szórakozásról, lazításról szól.

 

Jellemző kiváltó ok a túl korai felelősség terhe. Esetleg gyermekkorában neki kellett a kisebb testvérekről gondoskodnia, vagy egyedül maradt szülőjének ő volt a lelki támasza. A szeretet feltételhez kötése is meghúzódhat a háttérben, amikor a gyerek csak úgy érezhette, hogy a szülei szeretik, elfogadják, ha kitűnően tanul, és otthon is mindenben segít.

 

A perfekcionista személyiség hajlamos a munkát túlzásba vinni, de azok is áldozatul eshetnek a betegségnek, akiknek kevés az önbizalmuk és állandó pozitív visszajelzésre, megerősítésekre vágynak. Enélkül csökkent értékűnek érzik magukat. A fokozott munkatempó biztonságérzettel tölti el őket, védőpajzsként használják a vélt támadások, elmarasztalások ellen. Előfordul, hogy nem a jellemben rejlő okot kell keresni, hanem valamilyen életesemény váltja ki a túlzott munkát. Lehet menekülés a magány elől egy szakítást vagy közeli hozzátartozó elvesztését követően.Ez rövid távon elterelheti a figyelmet, ám előbb-utóbb vállalni kell a feldolgozás folyamatát, kerülőutak helyett.

 

Az önmegismerő-önfeltáró módszerek kiegészítéseként érdemes napirendet írni egy hétre előre, és minden nap szerepeljen valamilyen esemény, ami nem a munkáról szól. Ezt legalább annyira vegyük komolyan, mint a hivatalos megbeszéléseket és időpontokat.

Galgóczi Dóra Galgóczi Dóra cikke 2017. október
címkék:
Lélek
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.