Mi köti össze a következő helyeket: Amszterdam, Köln, Koblenz, Passau, Regensburg, Melk, Bécs, Budapest, Belgrád, a legendás dunai Vaskapu és a Fekete-tenger partja? A megoldás nem egy pán-európai autópálya, hanem a Rajna, Majna, Moselle és a Duna folyókon hajózó ötcsillagos folyami szállodahajók útvonala. Mi a Bécs és Budapest közötti szakaszon, a Scenic társaság egyik úszó luxushotelét próbáltuk ki. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miért és mire jó ez az egész, miért éli reneszánszát a hajózás ezen válfaja?
Mire az egynapos hajózás után kikötöttünk Pesten, egészen mást gondoltunk minderről, mint az indulásnál, a bécsi kikötőben. Kicsit olyan élmény volt, mintha egy különleges világba csöppentünk volna, ahol nem a gyorsaság a lényeg, hanem a pillanat megélése. Ahogy sokan leírták már, de itt valóban érvényes: nem a célba érés fontos, hanem maga az utazás.
A budapesti Duna-part látványához már évtizedek óta hozzá tartoznak a hasonló hajók – nagy ablakok, napozóterasz a fedélzeten, keskeny, hosszú hajótest. A lényeg azonban kívülről pont nem látszik: az első meglepetés akkor éri az embert, amikor a fedélzetre lép. A nívós, ötcsillagos szállodák stílusával egyező lobbiban kapjuk meg a szobánk – pontosabban a lakosztályunk – kártyáját, és ezzel kezdetét veszi a varázslat; a tervezők és a hajóépítők célja láthatóan az utasok elkápráztatása volt. A Scenic Opal egy 135 méter hosszú úszó luxushotel, amelynek 82 lakosztálya legfeljebb 163 vendéget fogadhat egyszerre, akikről a közel hatvan fős személyzet gondoskodik. A legkisebb lakosztály 17 nm, a legnagyobb 44 nm, ami már egy kisebb lakás mérete.
Ellentétben a hírekben gyakran feltűnő óceánjárókkal, itt mindenkinek jár a saját panorámateraszos lakosztály, nincs ablak nélküli belső kabin. Minibár, fürdőszoba, wifi, saját társalgó, gardrób helyiség, minikonyha kávégéppel, terasszal és számtalan apróság, mint egy ötcsillagos szállodában. A hajó kapacitását szándékosan korlátozzák: relatíve kevés vendéget fogadnak – egyébként ez a Scenic valamennyi hajójára érvényes –, cserébe olyan komfortfokozatot és a szellősség érzetét adják, amit sok belvárosi szálloda sem képes nyújtani. A felhasznált anyagok minőségiek. Nincs tengerészstílus, inkább a márvány és a kristály dominál, az eredmény ízléses és harmonikus.
A kihajózás élményét az utasok nagy része egyszerűen észre sem vette: a hajónak szinte nincs rezgése, vibrációja, hangja, sőt még finom ringatózása sem. Szóval a legkényesebb gyomrúaknak sem kell aggódniuk. (Mondjuk, 2700 tonnát nem olyan egyszerű kibillenteni az egyensúlyából.) A hajó lágyan siklik a vízen, de ahhoz, hogy ez egyáltalán tudatosuljon bennünk, ki kell nézni a panorámaablakon: lassan elmarad mögöttünk Bécs, és elindulunk a Duna-kanyar és Budapest felé.
A fedélzeti napozóteraszon mindez sokkal intenzívebb élmény, de inkább csak azért, mert május elején a császárvárosban jó kis szél volt a Duna-partján. A kapitányi hídon – amit kérésre meg is nézhetünk – olyan high-tech űrkabinból irányítják az Opalt, amely gyakorlatilag kizárja a hibázás lehetőségét.
Az Amszterdamtól a Fekete-tengerig tartó hajóút számtalan zsilipet is magában foglal – mi is átjöttünk a bős-nagymarosi létesítményen – de ez csak azokat érinti, akik kíváncsiak a folyami hajózás rafinált technikai megoldásaira. Az utasok ebből semmit sem vesznek észre. A lakosztály ablakán kinézve – gyakorlatilag teljesen véletlenül – épp a pozsonyi vár és a folyópart adott fenséges díszletet az útnak, és ez az élmény folyamatosan ismétlődik. Még a hajnali budapesti megérkezés is egészen más élmény a hajóról nézve, pedig itt szinte minden követ ismerhetünk. Egyébként a Duna hazai szakasza meseszép, és attól lesz egyedülálló, hogy az érintetlen partszakaszok buja zöldje átadja a helyét Esztergom, Visegrád, Szentendre és persze a főváros látképének. Mint egy megelevenedő óriási mesebeli képeslap.
A jellemzően egyhetes-tíznapos utak lényege, hogy a szállodahajó kiköt, a résztvevőknek szervezett keretek között helyi idegenvezetővel megmutatják a várost – persze, aki akar, egyedül is nekivághat felfedezni az állomásokat – majd megadott időben a hajó tovább indul. Útközben gourmet konyhával és különböző programokkal kényeztetik és szórakoztatják az utasokat.
A Scenic és testvércége, az Emerald nem szállt be a „ki tud nagyobb hajót építeni” versenybe, még ott sem állítottak szolgálatba 120-150 vendégnél nagyobb befogadóképességű jachtokat, ahol egyébként elférnének: az északi-tengeri fjordoknál, a Mekong-deltánál, a Földközi-tengeren vagy a karibi térségben. A francia borvidéken – Bordeaux és környéke – el sem férne egy nagyobb hajó, de a mozgékonyság másutt is előny. A Scenic és az Emerald luxushajói ott is kiköthetnek, ahova a sokezer fős úszó városokat nem engedik be, mert egyszerűen nem férnek el. (Ezen utóbbiak utasait kisebb hajókkal viszik ki például a görög szigetek valamelyikére, visszafelé ismételve az időrabló és macerás kálváriát.) A Scenic márkanév alatt háromféle hajóutat találunk: a Cruise – ez például az Európán belüli utakat jelöli – mellett a Discovery és az Expedition túrákkal az egész világot bejárhatjuk, és ez most nem túlzás: Ausztráliától Grönlandig, Alaszkától az Antarktisz peremvidékéig tűnnek fel radaron a hajók.
Az Ausztráliában közel négy évtizede alapított Scenic filozófiája hosszú ideje változatlan: a személyre szabott szolgáltatás mindenkinek jár, ahogy a komornyik – butler service – is. Az utazás igazi kényeztetés: tágas architektúra, a lakosztályok luxus érzetét keltő berendezése, korlátlan étel- és italfogyasztás, a wellness és fitnesz létesítmények – az Opalon edzőterem, fedélzeti medence és sóterápiás masszázsszoba is van – míg a kikötőkben exkluzív kirándulások és expedíciók várják az utasokat, akikről helyi szakemberek gondoskodnak. Van olyan Scenic hajó – konkrétan az Eclipse –, amelynek felszereltségéhez hozzátartozik a fedélzetről felszálló helikopter is, és olyan is, amely magával visz egy mini tengeralattjárót. Az, hogy például az általunk tesztelt Opalon 163 vendégre 59 fős személyzet jut, jól jelzi a minden részletre kiterjedő gondoskodás igényét.
A Scenic rendszeresen jár Budapesten; érdemes, akár csak egy párnapos kirándulás erejéig felkerekedni, kilépni a hétköznapokból és megtapasztalni egy ötcsillagos luxushajó varázsát. Túlzás nélkül már egy egynapos út is felejthetetlen élmény: a tömegturizmus korában a felsőkategóriás utazási élémények (zászlós)hajói nem véletlenül örvendenek minden korábbinál nagyobb népszerűségnek.
