Mit gondolhat egy magyar ember az abortuszról és a vonatkozó törvényekről? A Patent (Patriarchátust Ellenzők Társasága) Jogvédő Egyesület felkérésére a Medián Közvélemény-kutató Intézet járta körül a témát napjaink Magyarországán. A kérdések között szerepelt többek között, hogy a válaszadók szerint növekedett-e vagy csökkent a terhességmegszakítások száma az elmúlt években, szigorítanának-e az 1992 óta fennálló jogszabályokon, illetve mi a véleményük az abortusztabletta magyarországi forgalmazásáról.

Az eredmény meglepő módon nemtől, kortól és politikai nézettől függetlenül szinte azonos véleményeket mutatott. „Csak egy kisebbség gondolja úgy, hogy az abortuszok száma az elmúlt években növekedett. A nők és a férfiak véleménymegoszlása közötti különbség elsősorban annak tulajdonítható, hogy az utóbbiak közül jóval kevesebben tudnak állást foglalni. Azoknak nagy többsége, akik ezen a téren nem érzékelnek javulást, »nagyon« vagy »közepesen« súlyos problémának látja az abortuszok számának alakulását” – áll a felmérés hivatalos összegzésében. Az 1200 fő bevonásával készült áttekintésből az is kiderült, hogy csak kevesen szigorítanának a szabályozókon, a többség elégedett a jelenlegi helyzettel. A legmegosztóbb kérdés egyértelműen az abortusztabletta engedélyezése, ezt az eshetőséget a megkérdezettek háromnegyede támogatná, köztük rendszeresen templomba járó, vallásos emberek is.

A szegény ember legkisebb leánya

A jelenlegi magyar jogszabályok szerint a terhesség 12. hetéig végezhetnek terhességmegszakítást egy állapotos nőn saját akaratából, amennyiben súlyos válsághelyzetre hivatkozik. Ez a terhes nő egészségi állapotát veszélyeztető helyzeteket, bűncselekményt követő fogantatást, vagy a magzat kimutatható, súlyos fogyatékosságát takarja, de nem ritka az anyagi vagy párkapcsolati okokból kérvényezett abortusz sem. A KSH statisztikái azt is kimutatják, hogy az abortuszok gyakorisága a 20-as, 30-as éveikben járó nőknél a leggyakoribb. Az abortuszon áteső nők 42%-nak már van gyereke, így az a tévhit, miszerint a „megesett tinik” járnak főleg abortuszra, szintén nem helytálló.

A pro-choice (választásért) és pro-life (az életért) mozgalmak tagjainak és szimpatizánsainak legtöbbet vitatott kérdése azonban a nők döntési joga, illetve a meg nem született magzat élethez való joga közti ellentétre irányul. Az érvek és ellenérvek sora végtelen, a közös nevező pedig nagyon távolinak tűnik. Még ha nem nézzük is a friss statisztikákat, egyértelmű, hogy mindenkinek van véleménye az abortuszról. Ez sem új keletű dolog, mert ahogy az abortusz is egyidejű a gyermeknemzéssel, a hivatalos (és nem hivatalos) álláspontok is visszanyúlnak az ókorba, azóta pedig folyamatosan változnak aszerint, hogy a nőknek vagy a meg nem született gyermekeknek nagyobb-e az „értékük”. Ám amíg az ókorban és a középkorban legfeljebb mérgekkel vagy kezdetleges sebészeti beavatkozásokkal, valamint szerencsétlen kimenetelű házi praktikákkal próbáltak megszabadulni a nem kívánt magzatoktól, napjainkban nemcsak biztonságos orvosi eljárások, hanem gyógyszerek is léteznek a terhesség megszakítására. Bár egyik sem kockázatmentes, mint ahogy egyetlen orvosi beavatkozás sem az, a megfelelő előírások betartásával és képzett szakemberek felügyeletével a rizikó minimalizálható.

Ami sokkal megterhelőbb lehet egy abortuszon áteső nőnek, az a társadalmi megítélés súlya. Saját lelkiismeretével mindenkinek magával kell elszámolnia, így egy orvosnak vagy az abortuszt megelőző, kötelező (kétszeri!) tanácsadást tartó védőnőnek az érzelmekre hatnia nemcsak szakmailag, de morálisan is megkérdőjelezhető. Ezek a hatások megnyilvánulhatnak durvaságban, szándékos procedúraelhúzásban, de olyan apró, ám annál tudatosabb dolgokban is, mint hogy a terhes nőt leanyukázzák, a magzatot pedig konzekvensen babának hívják, ezzel hangsúlyozva a gyermekáldás örömeit, amiben egy abortuszra jelentkező nő nem véletlenül nem akar részesülni.

„És Annának mind a négy tőlem volt abortuszát”

Az abortusz teljes mértékű, radikális tiltása abszurd elképzelés. Akár vallási, akár gazdasági okokból kívánná ezt valaki, a statisztikák szerint a népességnövekedés nem függ össze az abortuszok számával. Ha egy nő úgy dönt, hogy nem tudja vagy nem akarja megtartani a magzatot, talál módot az abortuszra. Erre példa a már bevett fogalommá lett abortuszturizmus, Magyarországról a legtöbb nő Bécsbe megy ki, hogy megszakíthassa terhességét, ha itthon valamiért nem sikerül. A Patent egy előző, a témával kapcsolatos beszélgetésére egy bécsi magánklinika nőgyógyászát hívta meg, akinek beszámolójából kiderült, hogy a páciensek között átlagosan heti 2-4 magyar van. Az egyesület jogsegélyszolgálatának vezetője, Spronz Júlia szerint ez a szám ma már a kétszeresére nőtt az abortusztabletta forgalmazása körüli folyamatos problémák és az orvosok gyakran elutasító magatartása miatt.

Bár a tablettás terhességmegszakítás a világ számos országában bevett módszer, hazánkban eddig tisztázatlan okok miatt nem engedélyezték. A tabletta bevételéhez is szigorú orvosi felügyelet szükséges, és a tévhitekkel ellentétben egyáltalán nem fájdalommentes, mivel tulajdonképpen vetélést idéz elő. Éppen ezért azok a nők, akik az internetről rendelt tablettával illegálisan, egyedül próbálják megszakítani terhességüket, nemcsak jogi következmények elé néznek, hanem nagyon súlyosan kockáztatják egészségüket, sőt életüket is. Sajnos ez nem ritka jelenség: egy 2009-es felmérés szerint a nem kívánt terhességek több mint 50%-a abortusszal végződik, függetlenül a jogi szabályozástól. A szabályok enyhítése csak egy válasz lenne a problémára, az abortuszok számának csökkentését már a felvilágosítás előtérbe helyezésével, egyáltalán a köztudatba való teljes bevezetéssel el lehetne érni. Ennek fontosságát azonban még mindig nem hangsúlyozzák eléggé szinte semmilyen fórumon, jóllehet sok abortusz megelőzhető lenne, ha a megelőzés nem számítana bagatell témának. Pedig az összefüggés igenis komoly, Magyarországon az abortuszok száma a 80–90-es évektől kezdett jelentősen csökkenni, amikor már a hormonális fogamzásgátlók is elég elterjedtek voltak.

„Három mérő piros szalag, ejj de nem ér körül engem”

Számos magyar népdal utal burkoltan vagy kevésbé burkoltan a teherbe ejtett, utána pedig elhagyott lányra, aki ezzel a falu páriájává is vált. Vajon ha ismerték volna az abortusztablettát, éltek volna a lehetőséggel? Ezt már sosem tudjuk meg, az viszont világosan látható, hogy a tiltásával csak megnehezítik azon nők helyzetét, akik döntöttek. Talán döntésük nem tetszik mindenkinek, elítélni őket azonban álszent dolog, és egyébként is teljesen felesleges. Az okok változhatnak, egyvalami közös: nem dönthetnek máshogy, ezt pedig ugyanúgy el kell fogadni, mint ha valaki a tizenegyedik gyerekét hozza a világra. A kérdést persze mindenkinek saját magában kell rendeznie, ám az közös ügyünk, hogy egyrészt a megfelelő szexuális felvilágosítás eredményeként kevesebb nőnek kelljen erről döntenie, ha viszont már kénytelen megszakítani a terhességét, azt az általa választott módon, a társadalom megvetése nélkül, saját lelkiismerete szerint tehesse.