A kutatási eredmények szerint minél inkább egyenlő két fél a házasságban, annál valószínűbb, hogy ennek a szexuális életük látja kárát. Az érvelés több pontjával vitába lehet szállni, mert mi már csak ilyen telhetetlenek vagyunk: szexet is szeretnénk és egyenlőséget is. Mert talán mégsem az egyenlőséggel van baj, sokkal inkább a párkapcsolati elvárásokkal.

 

 

Az állítást közlő New York Times (Does a More Equal Marriage Mean Less Sex?) újságírójának, Lori Gottliebnek az ütött szöget a fejébe, hogy a házas barátaikkal töltött vacsorán az egyik férj megeresztett egy pornóval kapcsolatos viccet, amire felesége befeszült, és érezhetően megfagyott a levegő. Hazafelé menet Gottlieb megjegyezte barátjának, hogy annál párnál sem lesz szex aznap este, mire a barátja nevetve azt mondta, dehogynem. Akiknél ma este nem lesz szex, azok a Gottlieb által álompárnak tartott vendéglátók.

„Azt hittem, viccel” – írja Gottlieb. Ők voltak az álompár, akik megosztják a házimunkát és a gyermek körüli feladatokat, nyíltan kommunikálnak, és segítik egymás karrierjét. A vacsorát együtt főzték, és amikor hatéves lányuk rémálomból riadt fel, szó nélkül megegyeztek, hogy a férfi vigasztalja majd meg. Ilyen házasságról álmodoznak az emberek.

Gottlieb barátjának valószínűleg belső információi lehettek, mert máskülönben nehéz kívülről megítélni, hogy egy egy pár él-e házaséletet vagy sem. Ha nem, az talán azért is lehet, mert kifáradtak az egész napos főzőcskétől és a vacsora utáni takarítástól. Apropó, takarítás: az egyenlőségen alapuló kapcsolatoknak a házimunka valóságos aknamező. Az American Sociological Review tavaly megjelent kutatása, az „Egyenlőség, házimunka és szexuális együttlétek gyakorisága a házasságban” sok embert meglepett, mert eredménye éppen azzal a feltételezéssel ellentétes, mely szerint a házasság minden elemében annál jobb, minél inkább egyenrangúak a felek. Ezzel szemben az igazság az, hogy amikor a férfiak beszálltak bizonyos ház körüli munkákba, ritkábban szexeltek – a kutatás szerint.

Matek az ágyban 

Gottlieb megjegyzi, hogy amikor a férfiak olyan házimunkát végeztek, amelyet a feleségük kért tőlük, mint például ruhahajtogatás, mosás, porszívózás – a teória szerint ezek számítanak leginkább „női feladatnak” –, akkor a párok másfél alkalommal kevesebbszer szexeltek abban a hónapban. Igaz, az adat, amire hivatkozik, huszonnégy (!) éves, a munkamegosztás sajnos nem változott jelentősen azóta. Ha belegondolunk, másfél alkalom azért nem olyan sok, hogy rögtön el kellene felejtenünk a Káma Szútrát, egy faltól-falig porszívózás, mosással,

MIÉRT BAJ, HA EGYENLŐK VAGYUNK?

Azt nehéz lenne vitatni, hogy a házasságukkal sokkal elégedettebbek azok a nők, akiknek a párjuk kiveszi a részét a házimunkából és a gyereknevelésből, de azt már nem olyan könnyű belátni, miért kapcsolódna össze az egyenlőség a csökkent nemi vággyal.

mosogatással pedig ennyit megérhet abban az esetben, ha a kutatás állításai igazak. Annál is inkább, mert felmérések szerint a magyarok kétharmada aktív szexuálisan: a huszonéves korosztály naponta, de még a hatvanévesek egyötöde is hetente többször szeretkezik állítólag, vagyis alkalom van bőven. Igen ám, csakhogy itt magával az elvvel van a baj: a társadalmi szerepek (munkamegosztás) és a szexuális életbeli szerepek összemosásával.

Azt nehéz lenne vitatni, hogy a házasságukkal sokkal elégedettebbek azok a nők, akiknek a párjuk kiveszi a részét a házimunkából és a gyereknevelésből, de azt már nem olyan könnyű belátni, miért kapcsolódna össze az egyenlőség a csökkent nemi vággyal. Ha az egyenlőség a hibás abban, hogy kevesebb vagy rosszabb a szex, ez azt jelenti, hogy a szex akkor jó, ha nem egyenrangú felek között folyik? Vagyis azokat kellene irigyelnünk, akiknek hallgass a nevük? Vagy épp „uralkodnak”? Esetleg mindenkinek addig jó a szexuális élete, míg a férje mondjuk el nem kezd porszívózni? Aligha.

A cikkíró nem azt mondja, hogy aki egyenrangú kapcsolatban él, annak úgy rossz a szexuális élete, ahogy van, és megerősíti, hogy igen, a házasság jobb, ha a felek egyenrangúak. Az viszont szintén nem feltétlenül igaz, hogy ettől a szex is jobb lenne – épp az összefüggés bizonyítása nem meggyőző. Ki az, aki még nem hallott arról, vagy nem tapasztalta, hogy hosszú távon a monogámia – akár házasságban, akár azon kívül – kihívások elé állítja a partnereket, és idővel a vágy többnyire már nem olyan perzselő, mint a kapcsolat elején?

Fifti-fifti

Gottlieb számos esetpéldát hoz, és ezek bár szemléletesek, nem száz százalékig meggyőzőek. Íme: egy kellemes szexuális életet élő pár nő tagja rajtakapja a férfit, amint pornót néz az interneten. Amikor arra kéri, hogy a hálószobában tegye vele azt, amit annyira kíván, a férj képtelen rá. „Nem elég, hogy jó férj vagyok, jó apa, és nagyjából tisztességesen szexelünk a feleségemmel? Az esküvőnk előtt megbeszéltük, hogy 50-50 százalékosak lesznek az erőviszonyok a házasságunkban. Minden nagyon jó, de a szexben ez nem működik. Milyen az 50-50 százalékos szex?”

 

Egy pszichológus nyilván meg tudná magyarázni, az illető miért nem tudja a vágyait kielégíteni a feleségével úgy, ahogyan azt kétdimenziós nőkkel teszi egy képernyő előtt, miben látja másnak a feleségét, mint a pornószínésznőket, és mi tartja vissza őt, hogy a megszokotthoz képest másként közeledjen hozzá. Az lenne a baj, hogy a nő egyenrangú vele napközben, így éjszaka, játékból sem lehet alárendelt?

Daniel Bergner sokatmondó „What Do Women Want?” (Mi kell a nőknek?) című könyvében arról ír, hogy számos kutatásban a résztvevő nők olyan fantáziákról számoltak be, ahol alárendeltek voltak, „ami nincs összhangban a modern kapcsolatokról alkotott elképzeléseinkről”. Tehát cenzúrázzuk erotikus fantáziáinkat?! Vágyaink arról is szólnak, akik nem vagyunk: ha egy nő azt vizionálja, hogy kikötözik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hálószobán kívül is szívesen lenne egy férfi készséges rabszolgája.

A nemi életnek az is betesz – állítja a cikk –, hogy a nők szexuálisan ugyanolyan tapasztaltan kötnek házasságot, mint a férfiak. Ez ahhoz vezet, hogy elvárásaik lesznek, amelyeknek nehéz megfelelni egy házasságban, különösen most, hogy akár évtizedekig is együtt él két ember. E szerint a logika szerint minél tapasztalatlanabbak vagyunk szexuális téren, annál kevesebbet fogunk csalódni később.

Elnézést, ez nem vonatkozik ugyanúgy a férfiakra? És mi köze van az egyenlőséghez? Sokkal inkább nem arról az elvárásról szól, hogy sokan azt hiszik, a szexnek mindig izgalmasnak és kirobbanónak kell lennie, évtizednyi házasság után is, és ha nem az, hát egy magazinból vagy pornófilmből majd ellessük a trükköket? Nem véletlenül arról van szó, hogy a nemi izgalomhoz kell egy kis titok, amiből egyre kevesebb van, ahogy nő a házas évek száma?

Ha azt gondoljuk, hogy a partnerek közötti egyenlőség rontja a szexet, akkor ezt az ok-okozatiságot ugyanígy tulajdoníthatjuk a munkahelyi teljesítménykényszernek, a gyermekkori traumáknak vagy bármelyik darabnak abból a puzzle-ból, amelyből egy ember, egy kapcsolat összeáll. Kétséges, hogy egy ilyen cikk használ akár a házastársi egyenlőség, akár a házasság megítélésének, mindenesetre a New York Timesnak hála most már tudjuk, miért jó a szex azzal, aki utál takarítani, és miért fogjuk megcsalni a velünk egyenrangú férjünket, akármilyen serényen gyurmázik is a gyerekkel.