"Amiről eddig a fantaszták álmodtak, a kutatók és feltalálók laboratóriumában valósággá vált. Időutazásra, gondolatátvitelre fel!"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Nincs lehetetlen

Amiről eddig a fantaszták álmodtak, a kutatók és feltalálók laboratóriumában valósággá vált. Időutazásra, gondolatátvitelre fel!

A repülés, az űrséta vagy az agysebészet hallatán egykor vagy lemondóan legyintettek, vagy álmodozó tekintettel meredtek a távolba – ma pedig már mindennaposnak számítanak. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a sci-fi regények és filmek víziói is évtizedeken belül valósággá válnak a modern fizika kutatólaborjaiban. Csak győzzük kivárni.

 

Teleportáció

 

A Mézga család és a Star Trek című sorozatok rajongói előtt nem ismeretlen a teleportáció: MZ/X teleportáció segítségével postázta Köbükinek furmányos és jobbára hasznavehetetlen eszközeit, és Kirk kapitány meg a társai is rendszeresen átsugározták magukat egyik űrhajóból a másikba. Ez elméletben úgy lehetséges, hogy a részecskéket egy érzékelőrendszer lebontja, és digitális információvá alakítja, majd eljuttatja egy távoli számítógépnek, amely a kapott információk alapján újra előállítja az eredeti részecskéket. A tudósoknak már sikerült egyik laboratóriumból a másikban szubatomikus – vagyis az atomnál is kisebb – részecskéket eljuttatni –, de ez még messze van attól, hogy a reggeli dugót elkerülve teleportációval jussunk el munkahelyünkre. 2002-ben Canberrában, az Ausztrál Nemzeti Egyetemen egy lézersugarat bontottak meg, majd hoztak létre újra – egy méterrel arrébb, két évvel később pedig Innsbruckban és Coloradóban már atomokat teleportáltak. A legmesszebb a Koppenhágai Egyetem kutatói jutottak: fény segítségével egy több milliárd atomból álló anyagdarabot teleportáltak félméteres távolságba. Ha egyelőre elképzelhetetlen is, hogy a teleportációval túlszárnyaljuk a gondolat sebességét, a számítógépek közötti gyorsabb és biztonságosabb információátvitel már nem csak fikció. 

 

Időutazás

 

A tízéves Ronald Mallett világát édesapja korai halála romba döntötte. Egy évvel később, miután elolvasta H. G. Wells Időgépét, elhatározta, hogy ő maga is időutazó masinát épít, hogy megakadályozza a tragikus infarktust. Ötven évvel később, már a Connecticuti Egyetem fizikaprofesszoraként Mallett azt kutatja, hogyan juttathat elemi részecskéket vissza a múltba lézersugarak segítségével. Ahhoz, hogy ez egy embernek is sikerüljön, kiapadhatatlan pénzforrásra és közel száz évre van szükség. Időgépet ígértek már orosz matematikusok is 2008-ban, de azóta sem készült el az einsteini relativitáselméleten alapuló utazógép. A szkeptikusok szerint, ha az időutazás lehetséges lenne, mi is vendégül láthatnánk a távoli jövőből idelátogató jövevényeket. Ha Mallett nem írja is be magát a tudománytörténetbe, nevét mégis megismerheti a világ: az örök álmodó tudós életéről film készül.

 

Láthatatlanság

 

Már elképzelni is gyönyörűség, mennyi kellemetlen találkozástól és helyzettől kímélne meg minket egy láthatatlanná tévő köpönyeg. A Berkeley Egyetem tudósainak ennél magasztosabb célok járhattak a fejükben, amikor belevágtak a köpönyeg fejlesztésébe. A feladat nem kisebb, mint előállítani egy olyan matériát, amely megakadályozza, hogy egy test vagy felület szórja, visszaverje, illetve elnyelje a rá eső fényt. Egy szilikondarab, amelybe halászhálószerűen nanométernyi (a milliméter tízezred része) átmérőjű apró nyílásokat lyuggattak, a ráeső fényt úgy verte vissza, hogy az alatta lévő tárgy körvonalai láthatatlanok maradtak. A kaliforniai köpönyeg csak akkor képes csodára, ha a tárgyat sík felületre helyezik, térben lebegő tárgyat nem tud elrejteni – egyelőre. 

 

Telepátia

 

Nincs tudományosan bizonyított oka annak, hogy miért gondolhat két, távolban lévő ember ugyanarra – hacsak nem szerelmesek egymásba, például. De a jövőben talán elég lesz néhány mesterséges agyimplantátum, hogy olvashassunk egymás gondolataiban. Egy molekuláris gyártással foglalkozó kaliforniai intézet kutatója, Robert Freitas el tudja képzelni, hogy tízbillió nanorobottal a fejünkben járjunk-keljünk, amelyek ultrahanggal juttatnák el az információt egy, szintén az agyban található központba, és onnan sugároznák tovább a jeleket – és a folyamat fordítva is működhetne. Elég lenne valakire gondolni, és a nanorobot – egy telefonközponthoz hasonlóan – kapcsolná a „hívott felet”, aki ekkor egy hangot hallana, vagy a mostani chatszolgáltatásokhoz hasonlóan a látókörében egy vizuális jelet látna. 

 

 

Örök élet

 

Az örök fiatalság forrását évszázadok óta keresik, és vannak, akik meg is találták – de ehhez semmi köze a csodadiétáknak, varázspiruláknak vagy a vámpíroknak. A 2009-es orvosi Nobel-díjat a halhatatlanságenzimnek keresztelt telomeráz felfedezéséért vehette át három amerikai tudós. Blackburn, Greider és Szostak kutatásai szerint a telomeráz a sejtek folyamatos, pusztulás nélküli osztódását teszi lehetővé, és a rákos sejtek rendkívül gyors szaporodásáért felelős. Ha a daganatos sejtek kilencven százalékában megtalálható enzimet sikerül meggátolni, akkor a tumorsejtek megöregszenek és elhalnak. A Turritopsis Nutricula nevű medúzának pedig sikerült az, amiről az emberiség az Édenkertből való kiűzetés óta álmodozik. A medúza, miután ivaréretté válik, lecseréli a sejtjeit, s ezáltal megfiatalodik. Ez a folyamat akárhányszor lejátszódhat, így a medúzafaj gyakorlatilag halhatatlan. A tengerbiológusok és genetikusok próbálnak rájönni, mi az, amit ez a mindössze öt milliméteres lény tud – az ember pedig nem. 

Iván Viktória Iván Viktória cikke 2014. január
címkék:
Jövő | Technika | Tudomány
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.