A repülés, az űrséta vagy az agysebészet hallatán egykor vagy lemondóan legyintettek, vagy álmodozó tekintettel meredtek a távolba – ma pedig már mindennaposnak számítanak. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a sci-fi regények és filmek víziói is évtizedeken belül valósággá válnak a modern fizika kutatólaborjaiban. Csak győzzük kivárni.
Teleportáció
A Mézga család és a Star Trek című sorozatok rajongói előtt nem ismeretlen a teleportáció: MZ/X teleportáció segítségével postázta Köbükinek furmányos és jobbára hasznavehetetlen eszközeit, és Kirk kapitány meg a társai is rendszeresen átsugározták magukat egyik űrhajóból a másikba. Ez elméletben úgy lehetséges, hogy a részecskéket egy érzékelőrendszer lebontja, és digitális információvá alakítja, majd eljuttatja egy távoli számítógépnek, amely a kapott információk alapján újra előállítja az eredeti részecskéket. A tudósoknak már sikerült egyik laboratóriumból a másikban szubatomikus – vagyis az atomnál is kisebb – részecskéket eljuttatni –, de ez még messze van attól, hogy a reggeli dugót elkerülve teleportációval jussunk el munkahelyünkre. 2002-ben Canberrában, az Ausztrál Nemzeti Egyetemen egy lézersugarat bontottak meg, majd hoztak létre újra – egy méterrel arrébb, két évvel később pedig Innsbruckban és Coloradóban már atomokat teleportáltak. A legmesszebb a Koppenhágai Egyetem kutatói jutottak: fény segítségével egy több milliárd atomból álló anyagdarabot teleportáltak félméteres távolságba. Ha egyelőre elképzelhetetlen is, hogy a teleportációval túlszárnyaljuk a gondolat sebességét, a számítógépek közötti gyorsabb és biztonságosabb információátvitel már nem csak fikció.
Időutazás
A tízéves Ronald Mallett világát édesapja korai halála romba döntötte. Egy évvel később, miután elolvasta H. G. Wells Időgépét, elhatározta, hogy ő maga is időutazó masinát épít, hogy megakadályozza a tragikus infarktust. Ötven évvel később, már a Connecticuti Egyetem fizikaprofesszoraként Mallett azt kutatja, hogyan juttathat elemi részecskéket vissza a múltba lézersugarak segítségével. Ahhoz, hogy ez egy embernek is sikerüljön, kiapadhatatlan pénzforrásra és közel száz évre van szükség. Időgépet ígértek már orosz matematikusok is 2008-ban, de azóta sem készült el az einsteini relativitáselméleten alapuló utazógép. A szkeptikusok szerint, ha az időutazás lehetséges lenne, mi is vendégül láthatnánk a távoli jövőből idelátogató jövevényeket. Ha Mallett nem írja is be magát a tudománytörténetbe, nevét mégis megismerheti a világ: az örök álmodó tudós életéről film készül.
Láthatatlanság
Már elképzelni is gyönyörűség, mennyi kellemetlen találkozástól és helyzettől kímélne meg minket egy láthatatlanná tévő köpönyeg. A Berkeley Egyetem tudósainak ennél magasztosabb célok járhattak a fejükben, amikor belevágtak a köpönyeg fejlesztésébe. A feladat nem kisebb, mint előállítani egy olyan matériát, amely megakadályozza, hogy egy test vagy felület szórja, visszaverje, illetve elnyelje a rá eső fényt. Egy szilikondarab, amelybe halászhálószerűen nanométernyi (a milliméter tízezred része) átmérőjű apró nyílásokat lyuggattak, a ráeső fényt úgy verte vissza, hogy az alatta lévő tárgy körvonalai láthatatlanok maradtak. A kaliforniai köpönyeg csak akkor képes csodára, ha a tárgyat sík felületre helyezik, térben lebegő tárgyat nem tud elrejteni – egyelőre.
Telepátia
Nincs tudományosan bizonyított oka annak, hogy miért gondolhat két, távolban lévő ember ugyanarra – hacsak nem szerelmesek egymásba, például. De a jövőben talán elég lesz néhány mesterséges agyimplantátum, hogy olvashassunk egymás gondolataiban. Egy molekuláris gyártással foglalkozó kaliforniai intézet kutatója, Robert Freitas el tudja képzelni, hogy tízbillió nanorobottal a fejünkben járjunk-keljünk, amelyek ultrahanggal juttatnák el az információt egy, szintén az agyban található központba, és onnan sugároznák tovább a jeleket – és a folyamat fordítva is működhetne. Elég lenne valakire gondolni, és a nanorobot – egy telefonközponthoz hasonlóan – kapcsolná a „hívott felet”, aki ekkor egy hangot hallana, vagy a mostani chatszolgáltatásokhoz hasonlóan a látókörében egy vizuális jelet látna.
Örök élet
Az örök fiatalság forrását évszázadok óta keresik, és vannak, akik meg is találták – de ehhez semmi köze a csodadiétáknak, varázspiruláknak vagy a vámpíroknak. A 2009-es orvosi Nobel-díjat a halhatatlanságenzimnek keresztelt telomeráz felfedezéséért vehette át három amerikai tudós. Blackburn, Greider és Szostak kutatásai szerint a telomeráz a sejtek folyamatos, pusztulás nélküli osztódását teszi lehetővé, és a rákos sejtek rendkívül gyors szaporodásáért felelős. Ha a daganatos sejtek kilencven százalékában megtalálható enzimet sikerül meggátolni, akkor a tumorsejtek megöregszenek és elhalnak. A Turritopsis Nutricula nevű medúzának pedig sikerült az, amiről az emberiség az Édenkertből való kiűzetés óta álmodozik. A medúza, miután ivaréretté válik, lecseréli a sejtjeit, s ezáltal megfiatalodik. Ez a folyamat akárhányszor lejátszódhat, így a medúzafaj gyakorlatilag halhatatlan. A tengerbiológusok és genetikusok próbálnak rájönni, mi az, amit ez a mindössze öt milliméteres lény tud – az ember pedig nem.
