Ők azok a fiatalok, akik diákmentorként segítik az újabb tehetségek elindulását. De hogyan készülnek erre a szerepre az első évad résztvevői? Erről kérdeztünk öt tehetséges diákmentort.

 

A tehetséggondozásban sokféle, sokszínű szerep létezik, melyek közül mindegyiknek megvan a maga funkciója, értéke és eredménye. A saját szakterületükön magasan képzett, széleskörűen tapasztalt mentorok jó edzőként egyre jobb eredmények elérésére sarkallhatnak minket a pálya széléről. Mindez azonban nem csupán egyfajta iránymutatást jelent a szakmai fejődés felé vezető úton, egyúttal nagy adag önbizalmat is ad a nehezen kiismerhető, folyamatosan változó világban, melyben a tájékozatlan utazó könnyen eltévedhet. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a korosztálybeli hasonlóság összekötő erejéről sem. A különböző külföldi egyetemeken és iskolákban már jó ideje bevett szokás a diákmentorok alkalmazása, akik jó tanácsadó módjára készítik fel társaikat az előttük álló feladatokra.

Az „50 tehetséges magyar fiatal” program azt tűzte célul maga elé, hogy a hasonló kezdeményezéseken túlmutató felelősségvállalással a tehetségek elismerésének rangos, mértékadó platformjává váljon. Akik eddig részt vettek benne, visszaigazolták ezt a törekvést, és most arra vállalkoztak, hogy diákmentorként továbbadják személyes tapasztalataikat kortársaiknak, tanácsaikkal segítik a fiatal tehetségek eredményes szereplését a mentorprogramban.

A diákmentorok között van Markos Ádám András esélyegyenlőségi szakértő, Lágler Gergely villamosmérnök, Domonkos Andor agykutató, Veres Ádám mechatronikai mérnök, Bényei Éva Bernadett orvostanhallgató, Vásárhelyi Dávid hírportál-tulajdonos, Szlama László kobozművész, Toronyi Péter formatervező, dr. Meskó Bertalan orvosijövő-kutató, Székely Szilveszter táncművész, Szénási Gábor tamburakészítő és Szunyoghy Viktória festőművész.

 

Tanítványból mester

Markos Ádám András, a program első évadának díjazottja szerint jelentős különbség van mentor és diákmentor között. „Azt gondolom, hogy a diákmentoroknak egyfajta lelkesítő, lélekápoló funkciót kell betölteniük. A hangsúly elsősorban az érzelmi támogatáson van, az aggodalmak eloszlatásán − a tapasztalatok segítésével. Kortársak vagyunk, akik ezen a téren kicsit tapasztaltabbak. A szó nem orwelli értelmében vett nagytestvérek, akik támogatják azt a mentoráltat, akinek szüksége van rá. Persze ebben az esetben a mentor és a mentorált az abszolút főszereplő, mi az ő kettőjük együttműködését tudjuk megkönnyíteni.”

A mozgásszervi fogyatékosként született fiatal elmondta, a mentorprogram számára lehetőségeket adott, amelyeket azonban szerinte ki kell tudni használni és meg kell tudni ragadni. „Ez nem olyasmi, ami készen az ember ölébe pottyan. Csak az ajtót mutatja meg, de neked kell belépned rajta. Ha van ötlet, ha van gondolat, és van rá koncepció, akkor ott a lehetőség, hogyan is lehetne ezt megvalósítani.” Ádám rendkívül fontosnak tartja a társadalmi nevelés és érzékenyítés elősegítését Magyarországon, első számú célja a mentorprogram alatt egy fogyatékossággal élőknek szóló gyakornoki program kidolgozása és megvalósítása volt. Ennek lényege nem elsősorban a közvetlen elhelyezkedés, hanem olyan munkatapasztalat megszerzése, amely később némi helyzeti előnyt jelenthet a nyílt munkaerő-piaci versenyben vagy akár a közigazgatás területén. Emellett azok, akik a

MARKOS ÁDÁM ANDRÁS

„A diákmentoroknak egyfajta lelkesítő, lélekápoló funkciót kell betölteniük.”

közigazgatásban szeretnének dolgozni, így megtapasztalhatják, hogy valóban tetszik-e nekik ez a terület.A gyakornoki program megvalósult, mentora, dr. Navracsics Tibor segítségével, később pedig meg is ismétlődött: tavaly decemberben volt az újabb jelentkezési időszak.

Ádám számára a diákmentorkodás nem teljesen ismeretlen terület, állítása szerint az ilyen jellegű programok mindig is közel álltak a szívéhez. „Számomra mindig is fontos dolog volt, hogy egy kicsit visszaadjam azt, amit én kaptam. Már általános iskolás korom végétől, a középiskolában végig különböző táborokban, gyermektáborokban vettem részt ifjúsági segítőként. Aztán az egyetemen instruktor lettem, ami ugyanezt jelentette: egy kicsit segíteni, egy kicsit irányítani, a saját tapasztalatomat megosztani. Ezek a fajta programok engem valahogy mindig megihlettek, nyitott voltam rájuk. Talán azért, mert láttam, látom, hogy nekem mennyire hiányzott, illetve ha valahol volt, akkor ez mekkora segítség tudott lenni. És miért ne tegyek hozzá, ha én is hozzá tudok?”

Bényei Éva Bernadett is hasonlóan gondolkozik, állítása szerint abból a sok-sok segítségből, tanácsból és lelkesítésből szeretne most kicsit törleszteni, melyet egyszer ő is megkapott. Neki a mentorprogram leginkább önbizalmat adott. „A mentorprogram pont azokon a területeken segített fejlődni, ahol hiányosságaim voltak, mint például a kommunikáció és azon belül is a minél érthetőbb fogalmazás. Ezen sokat dolgoztunk a mentorommal, Horváth-Magyary Nórával, és azt mondhatom, siker koronázta a munkánkat. Még a mentorprogram ideje alatt megnyertem az Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciáját, a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáját; a Kutató Diákok Országos Szövetsége által meghirdetett XI. Tudományos Esszépályázatot és VI. Tudományos Poszterversenyt. Emellett harmadik helyezést értem el a 22. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen. Ezt követően megválasztottak a KutDiák alelnökének, majd elnökének. Ezek a pozíciók pedig a kommunikációs helyzetek gyakorlása mellett remek lehetőséget adnak arra, hogy a lehető legtöbb diáknak és érdeklődőnek mutassam meg, milyen bámulatos dolog is a tudomány. Közhelyesnek hangozhat, de én is úgy tapasztaltam, hogy a mai világban talán még fontosabb az első benyomás, mint régen. Mindenki siet, hiszen állandóan ingerek érnek minket, és senki nem akar lemaradni semmiről. Ezért nagyon hamar alkotunk véleményt, amelyből egyenesen következik, hogy ha sikeresen akarjuk megmutatni valakinek, mivel is foglalkozunk, akkor tömörnek és mégis figyelemfelkeltőnek kell lennünk. Egészen biztos,

BÉNYEI ÉVA BERNADETT

„A program pont azokon a területeken segített fejlődni, ahol hiányosságaim voltak.”

hogy a program alatt elért eredményeim, ha közvetetten is, de szoros kapcsolatban állnak a program során megtanultakkal, előadói képességem fejlődésével. Úgy érzem, hogy mentorom nagyban segítette a fejlődésem mind emberi, mind szakmai tekintetben.”

 

 

A biológia és a tudomány világa iránt elkötelezett lány korábban szintén volt már diákmentori szerepben. Éva szerint a korosztálybeli hasonlóság pontosan a közvetlenséget és a baráti viszonyt segíti elő. A diákmentor remek összekötő és hiánypótló lehet a mentor mellett, amennyiben jól teszi a dolgát. Ez pedig nem jelent mást, mint támogatni a mentoráltat, és tanácsokkal segíteni, amennyiben kérdése van, vagy bizonytalan. „A KutDiákban sokszor kerültem amolyan diákmentori szerepbe, és rendkívül élveztem minden alkalommal. A legjobb tanács, melyet mondani tudok a fiatal tehetségeknek, az az, hogy ragadjanak meg minden alkalmat arra, hogy új dolgokat próbáljanak ki. Ne féljenek kilépni a komfortzónájukból, és legyenek nyitottak minden lehetőségre.”

 

Fiatalok a fiatalokért

Szunyoghy Viktória életébe a mentorprogram igazi barátságokat és gyümölcsöző együttműködéseket hozott. A fiatal festőművész a mai napig tartja a kapcsolatot az előző évad mentoráltjaival, ahogy mentorával, Kovács Gáborral is. „Rendkívül inspiráló volt ez a közeg, nagyon sokat jelentett számomra, hogy megismerhettem ezt a sok tehetséges fiatalt, és hogy ilyen remek mentort kaptam. Az pedig külön öröm, hogy azóta közös projektjeink, produkcióink is létrejöttek.”

Viktória az előző évad másik díjazottjával, Lantai-Csont Gergely fotóssal valósította meg azt a mentorprogramot lezáró nagy kiállítást, melyet nemrégiben a KOGART rendezett a Kempinski Galériában. A fiatal magyar fotográfus 2013 őszén négy hónapos, 11 afrikai országot érintő fotós expedíción vett részt. A több tízezer felvétellel dokumentált utazás során rengeteg fényképet, történetet és videót küldött Szunyoghy Viktória festőművésznek, aki az expedícióval párhuzamosan itt, Magyarországon kezdte el festményein feldolgozni és egyben átértékelni a fotós élményanyagát. Persze a mentorprogram óta nem ez volt az egyetlen pozitívum a fiatal lány életében.

 

Munkáját 2014-ben beválogatták a párizsi Grand Palais-ban megrendezett „Art en Capital” kiállítására. Kylie Minouge az egyik képét vitte haza magyarországi koncertje után.Viktória ma már kizárólag a festészetnek él, alkot, és rajzot tanít fiataloknak, folyamatosan érkeznek hozzá a különböző felkérések, megkeresések. Szerinte mindenképpen fontos, hogy a mentoráltak kezdeményezők legyenek, és nyitottan forduljanak egymás felé is.

 

„Diákmentorként próbáltam úgy összeállítani a csapatom, akikkel együtt dolgozom majd, hogy minél színesebb társaság gyűljön össze. Úgy gondolom, ha találkoznak az érdeklődési körök,

SZUNYOGHY VIKTÓRIA

„Rendkívül inspiráló volt ez a közeg, hogy megismerhettem ezt a sok tehetséges fiatalt.”

akkor esetleg elindulhatnak közös munkák, együttműködések, amelyekből szintén rengeteget profitálhatnak a mentoráltak.”

 

Tapasztalat első kézből

Vásárhelyi Dávid szintén a mentorprogram egyik legnagyobb eredményének tartja azokat a kapcsolatokat, melyekre ez idő alatt szert tett. A fiú tizenhat éves kora óta saját honlapot üzemeltet, hobbijából komoly, egyszemélyes szerkesztőséget épített fel. Honlapjának ma már közel tízezer követője van, és mára kevés olyan híresség akad Magyarországon, akivel ne csinált volna interjút.

 

Egykori mentorának még most is szinte mindenben kikéri a véleményét. „A mentorprogram óta számos emberrel ismerkedtem meg, akik sokat tudtak segíteni nekem akár a honlapommal kapcsolatban, akár abban, hogy mit tanuljak tovább. Természetesen a média már az életem részévé vált, így valószínűleg ebben az irányban folytatom a tanulmányaimat. A programból elsősorban a mentoromat emelném ki, Al Ghaoui Hesna fantasztikus ember, a mai napig együtt dolgozunk, mindig inspirál, motivál engem.”

 

Bár a diákmentorság terén egyelőre tapasztalatlan, nagy izgalommal és kíváncsisággal várja a feladatot. „Ez rendkívül nagy felelősség, bár nem én leszek a mentor, de arra törekszem majd, hogy én is hozzásegítsem tanácsaimmal a tehetségeket álmaik megvalósításához. Persze ezt a szerepet még én is tanulgatom, még nekem is új. A tizenévesek sokszor érzékenyen reagálnak kortársaik észrevételeire, éppen ezért azt gondolom, hogy diákmentorként segíthetünk döntéseik meghozatalában. Fontos, hogy azok, akik most részt vesznek a programban, ne csak a saját mentoruk felé nyissanak, hanem keressék a többi tehetség és mentor társaságát is. Ragadjanak meg minden lehetőséget, mely adódik még akkor is, ha az kezdetben nem tűnik előnyösnek számukra.”

VÁSÁRHELYI DÁVID

„A programból elsősorban mentoromat, Al Ghaoui Hesnát emelném ki, aki mai napig inspirál, motivál engem.”

 

De nem Dávid az egyetlen, aki mentorával máig jó kapcsolatot ápol. Szlama Lászlónak Miklósa Erika volt a mentora, a fiatal kobozművész a mai napig számíthat a világhírű operaénekesnő tanácsaira. Közös fellépésekre járnak, a legrangosabb helyeken szerepelnek együtt. „Ez a fél éves mentorprogram nekem életre szóló lehetőségeket adott. Az egyik legnagyobb ajándék a mentorom, Miklósa Erika volt, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Közös fellépéseink vannak, egy ilyenről érkeztünk például nemrégiben haza Tel-Avivból. Rengeteg helyen jártunk együtt, és nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk. Fantasztikus érzés egy ilyen világhírű művésznő oldalán szerepelni.”

 

A mentorprogram óta László életében sorra követték egymást a felkérések és a fellépési lehetőségek. Együtteseivel bejárja a világot, és bár még ő maga is hallgató, máris felkérték óraadó tanárnak a Zeneakadémiára, ősztől pedig a Bartók Béla Konzervatóriumban és a Ward Mária Általános Iskola és Gimnáziumban is tanítani fog. „Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra. A két legfontosabb célom mindig is az volt, hogy jó helyen taníthassak, és bejárjam a világot. Úgy tűnik, most mindkettő valóra válik.”

 

 

Szerinte a diákmentorság fontos kezdeményezés, szükség van rá. „A diákmentorok gördülékenyebbé tehetik a kommunikációt mentor és mentorált között, és segíthetnek, ha valamilyen fennakadás van a kapcsolatban, esetleg a mentoráltak elbizonytalanodnak. A fiatalok

SZLAMA LÁSZLÓ

„A program életre szóló lehetőségeket adott nekem. Az egyik legnagyobb ajándék mentorom, Miklósa Erika volt.”

sokszor könnyebben közelítenek a kortársakhoz, főképp akkor, ha már végigjárták ugyanazt az utat, amire ők készülnek. Nehéz egy nagy tekintélyű szakemberhez úgy közelíteni, hogy azonnal megnyíljon valaki, egy ilyen kapcsolatot fel kell építeni. Én diákmentorként ebben szeretnék segíteni.”