Milyen adottságok és képességek kellenek ahhoz, hogy a negyvenes−ötvenes korosztály képes legyen talpon maradni ebben a nemzedékek közötti harcban?

 Szakértőket faggattunk, hogyan látják a generációk életesélyeit, mit tanácsolnak az „életben maradásukhoz”. Elsőként Holló Márta coachot kérdeztük, mit gondol a középkorúak versenyesélyeiről.

– Sajátos helyzetben van ez a korosztály, mert mind a magánéletében, mind pedig a munkájában egy egészen új korszak kezdődik. Sokan már végiggyalogoltak egy karrierlétrán, nem látják merre, hova tovább vagy épp ellenkezőleg – ekkortájt válnak meg tőlük, mert nem elég naprakész a tudásuk, és ott vannak a lelkes fiatalok a nyomukban. Motiváció vagy munka nélkül maradni az életünk derekán nagyon nehéz élethelyzet, amiről nem beszélünk eleget, nem készülünk rá. Mit is értek készülés alatt: először is látni kell ennek veszélyét; legyen B terv. Olyan B terv, amelyet nem a kényszer szül, hanem egy álom, egy régi vágy, melyet jó lenne megvalósítani. Elvehetetlen az a tudás és bölcsesség, ami egy 40−50 éves emberben már benne van. Ha ehhez rugalmasság is párosul, akkor bármit megvalósíthat még. A magánélet ugyanígy sokaknál ebbe beleszól. Nem akarom sorolni a közhelyszerű okokat, de tény, hogy sajnos több a kiüresedett párkapcsolat, család, mert a 20-as, 30-as évek lendülete, vágya tovaszállt. Ha innen nézzük is, van feladata ennek a generációnak, de én nagyon hiszek a pozitív változásban.

– Mit tapasztalt: bírják-e a versenyt, vannak-e hozzá eszközeik, tudásuk, és elég fineszesek-e? Vajon mennyire esélyesek e versenyben?

– Minden élethelyzet és minden életút más, nehéz általánosítani. Coachként sok történet elém kerül, de tisztán látszik az is, hogy igen, van kiút. A Bátor Újrakezdők egytől egyig épp azt bizonyítják, hogy lehet és meg is kell újulni − vagy legalábbis új szemmel tekinteni az életünkre. Én nagyon szerencsés alkat vagyok, gyerekkorom óta a kíváncsiságom vitt mindig előre, és azt látom, ez az, ami nem lenne szabad, hogy elmúljon belőlünk. A fiatalabbak erejét épp ez adja, nyitottak, kíváncsiak. Ha képes az ember ezt a nyitottságot megtartani, akkor versenyképes marad. Én 40 évesen egyetemre járok, a Central European Egyetem MBA-képzésére, mely sokkal többet ad egy újabb diplománál. Kinyitotta körülöttem a világot, amit eddig a tapasztalatom alapján gondoltam, az sok esetben tudományos hátteret kap, és minden egyéb, amiről pedig azt hittem, nagyon távol áll tőlem – például az informatika −, sokkal közelebb került. Én szívem szerint mindenkit visszaültetnék az iskolapadba így, 40−50 évesen, amikor azt tanulhatná, amire igazán vágyik. Lehet ez hangszer, főzés, nyelv, üzleti ismeret, bármi, ami előre viszi. Irreális, hogy a 20-as éveinkben megszerzett tudásra még vagy 40 évet akarunk építeni.

– Milyen stratégiát javasolna a talpon maradáshoz ebben a versenyben?

– A túlélési stratégia számomra az új ismereteken alapszik. Akinek a munkahelyén felajánlanak valamilyen képzést, az fogadja el, vagy ha lehetősége van rá, kérje. Ha mindig is szeretett volna valamit elérni, megvalósítani, de élethelyzete nem tette lehetővé, most ne hárítsa el, fogjon bele! A gyerekek lassan felnőnek, másképp van ránk szükségük. Hogy kit mi tesz boldoggá, nagyon különböző, de ebben a korban már őszintén szembe kellene néznünk önmagunkkal: engem mi tesz boldoggá, és vajon mindent megteszek-e érte. Én, ahogy mondtam, a folyamatos tanulásban, új ismeretekben hiszek, és abban, hogy tisztelni kell a fiatalokat. Én nagyon szívesen dolgozom nálam jóval fiatalabbakkal is, igyekszem lépést tartani velük, és ha kérdeznek, örömmel osztom meg azt, amit én tudok. A szüleink jó eséllyel egyetlen munkahelyen és ugyanabban a családban eltölthették az életüket. Ma ez már irreális, legalább kétszer-háromszor újra kell kezdeni.

Megvizsgáltuk a munkaerő-piaci megújulás eszközeit, lehetőségeit a pszichológus szemével is: dr. Földi Rita szakembert arra kértük, világítsa meg, milyen esélyei lehetnek a versenyben a középgenerációnak.

– Át kell alakítanunk az idősekről és az idősödés folyamatáról való gondolkodásunkat – kezdte. – Számos nemzetközi szervezet és statisztikai hivatal csak a 70 vagy 75 év felettieket sorolja az „idősek” korosztályába, miközben hazánkban a munkaerőpiacon már a 45 év felettieket is idősként kezelik. Mi nehezíti a versenyképességüket? Az internettel középkorukban találkoztak, így jelentős hatása nem volt rájuk. Nyitottak az újdonságokra, de fontos számukra a fegyelem és a kitartás, kötődnek munkahelyükhöz. Az idősödő korosztálynál a sikeresség, az újrakezdés lehetősége elsősorban attól függ, hogy mennyire képesek kihasználni az életkorukból fakadó előnyöket, a lojalitást, a bölcsességet, a tapasztalatot és a megfontoltságot. Természetesen fontos a munka jellege és az egyén képességei közötti összhang, valamint a saját működésünkkel – kitartás, kreativitás, felhalmozott tudásanyag, motiváció, egyéni célok – kapcsolatos önreflexiók. A szakmai fennmaradáshoz szükséges a sikerorientált személyiség, a nyitottság és a szakmai kíváncsiság megőrzése.

– Nem késett el már ez a korosztály? Vagyis milyennek véli az idősödő generációk állapotát?

– Ha úgy érzi, hogy elkésett, akkor már valószínűsíthető, hogy valóban nem vagy csak komoly erőfeszítések árán sikerül újrakezdeni, fenntartani. Ebben elsősorban a kiégéssel való megküzdés a legfontosabb. A burnout, vagyis a kiégés oka egyrészt a túlzott stressz, a túlterheltség, másrészt az elismerés hiánya. Jellemzői a kimerültség, a motivációhiány, a frusztráció, a figyelemhiány, a csökkenő teljesítmény és a beszűkült szociális kapcsolatok. Nyilvánvaló, hogy ilyen jellemzők mellett nemcsak az újrakezdés, de a státusz fenntartása is nehéz, így első lépés a kiégés megszüntetése, az érdeklődés, a motiváció visszanyerése. Ebben a társas közegnek, a családnak, a barátoknak, a munkahelyi kapcsolatoknak is hatalmas jelentőségük van.

– Milyen életmegoldásokat vagy életkudarcokat látott körükben?

– A legjobb megoldások az élethosszig tartó tanulás köré csoportosulnak, akár a korábbi szakterülethez kapcsolódó ismeretek frissítésével, újak tanulásával, a hátrányt okozó hiányok felszámolásával, akár alapvetően új területek megismerésével, kipróbálásával. Ez lehet olyan szakmai ismeretek megszerzése, amelyek nem voltak jelen a korábbi munkában, például a számítógéppel kapcsolatos ismeretek kibővítése. A legrosszabb megoldás a beletörődés, annak elfogadása, hogy nem képes már helyt­állni, a sértődöttség és a cinizmus, valamint a fiatal generációval szembeni harag megjelenése. Fontos a generációs előnyök felismerése, az ezekre építés, illetve nem utolsósorban a testi és lelki egészség megőrzése.