Eredeti végzettsége villamosmérnök, de 1991 óta Cohner Judit a férjével a számítástechnikai oktatásban tevékenykedik: azóta ebben érdekeltek, sikeresek, mind a három képzési szinten, a dolog ma már szinte önjáró. Éppen ott tartanak, hogy beindítsák az internetes oktatást, akkor földrajzi akadályok sem lesznek többé előttük az országban. Judit azonban – vesztére vagy előnyére – karitatív alkat. „Az motivál, hogy segítsek – vág bele –, de nem értek az idősek ápolásához, a betegek ellátásához, viszont van óriási marketinges tapasztalatom, van érzékem vállalkozás indításához, jártas vagyok üzleti modellekben…”

A késztetése abból a tapasztalatból ered, s nem hagyja nyugodni a tény, hogy a negyvenesek, ötvenesek szinte naponta gyűjtik be a csalódások sorozatát, mert ha egyszer kiestek a munkából, akkor már nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni, sehol nem kell ugyanis a negyven feletti munkaerő. „Úgy járnak, mint a romák, ha ők jelentkeznek, mindig az a válasz, betöltötték már az állást!” – vázolja tapasztalatai alapján a valós képet.

Cohner Juditot bizony a saját tapasztalatai okán is bosszantja ez a helyzet: mert vannak posztok, amire egy negyven év alatti nem is alkalmas. Ő például sohasem választana olyan titkárnőt, aki fiatalabb negyvennél, mert nem a csinos pofi számít, hanem a rátermettség és a szaktudás, hogy valakire megbízhatóan lehessen feladatot építeni. És az negyven alatt nemigen jön össze. Egyszer megkérdezte egy hr-vezető ismerősét, miért teszik mindig félre a negyvennél idősebb pályázók jelentkezési lapjait. Az illető rövid töprengés után bevallotta: fogalma sincs!

Újraindítás

Cohner Judit nem beszél a levegőbe: néhány segítőjével együtt nemrégiben létrehozta a „Most jön a java!” klubot. Az egyedülálló kezdeményezés a negyvenen, ötvenen felülieknek szeretne segíteni az elhelyezkedésben, esetleg vállalkozás indításában vagy csupán az életvezetésben. Ez Judit egyik „újrastartja”, mert a cégük elketyeg nélküle is, ő pedig új kihívásra vágyik. Nem arról van szó, hogy beleunt volna abba, amit eddig csinált. Azt máig fontosnak tartja, csak éppen ma már nem tud benne újat nyújtani. Inkább olyat keresett, amiben ismét eredeti és felfedező lehet. Ez a klub ilyenné válhat.

„Vannak erre üzleti modellek, amelyekben a beszorult élethelyzetűek, a koruknál fogva diszkrimináltak összefognak, hogy egymáson segítsenek. Pillanatnyilag tesztüzemben van az internetes oldalunk, amelyen majd jelentkezhetnek negyven feletti álláskeresők vagy tevékenységajánlók a klubunkba. Már van nagyjából ezer jelentkezőnk, s akad két-három száz érdeklődő, aki tud és akar nekik segíteni. Indítunk majd egy olyan Facebook-csoportot is, amely az internetes oldalunkra irányítja a keresőket és az ajánlókat is.”

A klub célja tehát az, hogy ezt a hátrányos helyzetű csoportot helyzetbe hozza. Első körben a közösség saját erejével: a klub egyik alapszabálya, hogy ha bármelyik tagnak alkalmazottra vagy vállalkozóra van szüksége, először a klubon belül keres. Ennek sikeresebbé tételéhez a klubban kiépül egy belső értékelő-ajánló rendszer.

Két vállalás

A modell alapján Judit hamar ötjegyű tagságra számít. Tervei szerint lesznek a csoportban hr-szakemberek is, akik online marketinggel támogatják az érdeklődőket. Az állást keresők és a vállalkozók közt állandó kommunikáció lesz, néha csak egy-egy feladatra lesz ajánlat, de annak elvégzése minősíti majd a jelentkezőt a későbbiekben is. „Lesznek offline programok is: rendezünk majd szakmai előadásokat, tréningeket prémiumszolgáltatásként. Tervezünk konferenciákat ismert előadókkal: a marketingről, az üzleti modellekről, a vállalkozás indításáról…” – sorolja lelkesen.

Egyébként ő mindent ilyen lendületesen csinál: mert ilyen a természete. Új életkezdésének a Most jön a java! klub lesz az egyik nagy vállalása. De csak az egyik, mert van másik is! Mindkettőnek nagyjából egyszerre kezdett neki. Ugyanis első regénye megjelenéséről két jó nevű kiadóval is tárgyal, miközben elkészült a második könyve is, amelyet feltehetően a jobb ajánlatot tevőnek ad oda.

Titkos vágyak

„Az írás, a kommunikációs készség mindig is jelen volt az életemben, a szakkönyvírásban is. De mindig éreztem, hogy van más terepem is. Engem a szórakoztató irodalom vonz, szeretem például a pszichothriller műfaját. Nagy példaképem Stephen King, aki szerintem nem mellesleg briliáns elme, de pénzt akart keresni, ezért nagy tömegeket vonzó könyveket írt. Én is ezt szeretném: igényesen, nem stílustalanul, tehát minőséget adni.”

Nem árul el többet a könyveiről. Nem akarja a poént lelőni, ám megjegyzi: a könyvírás vágya pályája kezdetén is jelen volt az életében, de nem akart a fióknak írni, ahogy most sem ezt teszi. Amikor férjével az oktatócéget alapították, nagyobb gyereke is kicsi volt még, csak arra ügyelt, hogy a munkát otthonról tudja irányítani, legyen elég ideje a gyerekkel együtt lenni. A cégépítési ambícióit mára kiélte, az már szinte magától működik, a szisztéma üzembiztos, abban neki már sok dolga nincs. És időközben a gyerekek is felnőttek. Vagyis: eljött a titkos vágyak megvalósításának ideje. Most ezen dolgozik.

Személyes mottója:

 „A képzelőerőt kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk; a humorérzéket pedig vigasztalásul azért, amik lettünk.” /Oscar Wilde/