Lehet önként, és lehet kényszerből. Példáink közös jellemzője a tehetség mellett az elszántság, a tudatosság és az akaraterő.
Szervét Tibor: jogászból színész
Úgy tűnt, egyenes út vezeti Szervét Tibort a jogi pályára. Érettségijét követően egyértelmű volt, hogy a jogi egyetemre adja be jelentkezési lapját. Szerette a magyart és a történelmet, és ez a két tárgy kellett a felvételihez. Fel is vették, és az éles eszű fiatalember becsülettel le is tette a szükséges vizsgákat, 1982-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán megszerezte jogi diplomáját. Ám nem vonzotta sem a bíró, sem a vádló, sem a védő szerepe. Szíve legmélyén már rég más szerepekre vágyott. Úgy döntött, újrakezdi tanulóéveit − s egyben az életét. Jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Nem először, hiszen tizennyolc évesen egyszer már beadta a jelentkezési lapját, csak nem mert elmenni a felvételire… Akkor még nem érezte magát elég tehetségesnek, nem hitt áldozatkészségében sem, melyre a színészmesterséghez oly nagy szükség van. A jogi felvételi viszont ment, mint a karikacsapás. Ahogy emlékezik, végül egy lányra is szükség volt, hogy kellő bátorsággal újra jelentkezzen a színművészetire, immáron dr. Szervétként. Elsőre ugyan nem sikerült, aztán viszont igen, színész szakra, 1984-ben.
Kezdetben kissé furcsa volt az osztálytársaknak, hogy egy pályát módosító, náluk jóval idősebb fickó keveredett közéjük. 1988-ben végzett, Szegedre szerződött, s rég elfelejtette újrakezdését. Profi színészként játszott Szegeden, Miskolcon, éveken át a Vígben, majd 1997-től 2014-ig a Radnóti Színházban. Megszerette őt a színházba járó közönség, együtt örült vele a Jászai Mari-díjnak (1994), a Színikritikusok díjának (1996, 1997), az Érdemes Művész elismerésnek (2010). Kilencvenkilenc százalékban színházi színésznek tartja magát, mégis úgy érzi, ha a Valami Amerika című film nem lett volna, akkor ma jobbára csak a színházba járó nézők előtt lenne ismert. Így viszont félmillió mozilátogató is megjegyezhette.
Színpadra alkalmazta: Szervét Tibor – olvashatjuk a plakátokon 2015 ősze óta a Játékszín épülete előtt. Daniel Keyes Virágot Algernonnak című drámájának szövegét ültette át a mai kor nyelvére, s vállalta magára a főszerepet is. A mű számos társadalmi, tudományos és jogi kérdést vet fel. A színész bizonyára ez utóbbiban is otthon van.
Dőry Virág: színészből jelmeztervező
Színésznőként ismerte őt az egész ország. 1990-ben, megannyi színházi és filmszerepet követően mégis úgy döntött: felhagy a színészettel, és inkább jelmeztervező lesz. Színpadi szerepei előtt már korábban is beleszólt, hogyan változtassanak ruháin a tervezők, aztán rájött: az ő jelmezei jobbak lettek, mint színésztársaié. A ruhák mindig is érdekelték, grafikusművész mamájától pedig hasznos leckéket kapott. Amikor először kérték fel, hogy egy színpadi mű jelmeztervezője legyen, boldogan öltöztette a darabbéli arisztokratákat szmokingba, nagyestélyibe. Nem maradt el a szakmai és a közönségsiker, így aztán sorra jöttek a megrendelések, a munkák, idővel csaknem másfél száz. Alkalmanként még a díszlettervező is ő volt.
Az ő jelmezeiben játszottak Madáchot és Molière-t, Molnár Ferencet és Móricz Zsigmondot, Spiró Györgyöt és Pozsgai Zsoltot. Foglalkoztatták Szegeden és Kecskeméten, Sopronban és Veszprémben, a Nemzeti Színházban és Radnóti Miklós Színházban. Tanított jelmeztörténetet a Gór Nagy Mária Színitanodában.
Írásunk folytatása a La femme 25 bátor újrakezdő című különszámában olvasható!
