Az újrakezdés sosem könnyű. A rokonok és barátok fele azt gondolja, hogy megbolondultunk, a munkaközvetítő szerint sosem találunk újra állást, és mindig akad egy-két ellendrukker, aki alig várja, hogy bebizonyítsa, neki lett igaza. De mindazoknak, akik úgy érzik, hogy rengeteg akaraterő, tehetség, kitartás és elszántság van a tarsolyukban, éppen attól őrülne meg, hogy a megszokott pályán marad. Akármilyen módját válasszuk is annak, hogy ötvenen túl belevágunk valami újba, kerüljük el ezt a 10 buktatót.

1. Meggondolás nélkül vágunk bele valami teljesen ismeretlenbe

Lehet, hogy legutóbbi nyaraláskor megszerettük a kecskesajtot, de ez még nem garancia arra, hogy mi magunk is isteni sajtot fogunk készíteni. Alapos önismeret és megfontolt döntés nélkül beleugrani valami teljesen újba olyan kockázatos, mint az orosz rulett.

2. Csak akkor kövessük a divatot, ha valóban megfelel személyiségünknek

Nem akarnánk beleszuszakolni magunkat a barátnőnk eggyel kisebb méretű körömcipőjébe – akkor miért erőltetnénk ugyanazt a munkát, csak azért, mert neki bejött? Vonzónak tűnik a süteménysütés, de nem szeretjük az állómunkát, és nem szívesen dolgozunk ünnepnapokon? Amikor egy új munkát választunk, nem csak az előnyeit kell értékelni – a negatívumaival is számolni kell. Azt válasszuk, amit igazán csinálni akarunk, ne azt, ami jól hangzik vagy divatos. Máskülönben gyorsan kiégünk.

3. Hiányosak az információk

Egy területtel kapcsolatban minden fontos ténnyel tisztában kell lenni: kérdezzük meg azokat, akik már jártasak a területen, olvassunk utána, végezzünk mély kutatómunkát.

4. Ne a pénzszerzés legyen az elsődleges szempont

A világ összes kincse sem tesz majd boldoggá, ha olyan munkát végzünk, ami nem illik hozzánk. A szakmai elégedetlenség és a munkahelyi stressz az első számú betegségforrás a dolgozó emberek körében. Ez igaz az újrakezdőkre is, akik gyakran kevesebb pénzt keresnek, míg meg nem vetik új területükön a lábukat.

5. Legyünk türelmesek

A pályaváltás, az újrakezdés hosszú folyamat, amelynek első eredményeit lehet, hogy néhány hónap, de előfordulhat, hogy csak néhány év után látjuk. Ezzel előre számolni kell, így elkerülhetjük a csalódást, és nem adjuk fel idő előtt. Ha meg akarjuk úszni a kezdeti tervezési időszakot, mert sietünk, és máris bele akarunk vágni, az később visszaüthet.

6. Ne más mondja meg, hogy mi a jó nekünk

Sem karriertanácsadó, sem coach nem tudja nálunk jobban, mi válik a javunkra. Abban tudnak segíteni, hogy rég eltemetett álmainkat, vágyainkat, tehetségünket a felszínre hozzuk, de a felkészülés, a kutatómunka és a döntéshozatal a mi feladatunk. Bárki, aki úgy állítja be magát, mint aki meg tudja mondani, mi a helyes irány, és hogyan kell dönteni, valószínűleg semmit nem tud rólunk.

7. Nem mindenki tudja, mit kezdjen az életével

Vannak, akik már óvodáskoruk óta tudják, hogy orvosok vagy tűzoltók lesznek – és csodálkozva merengünk magunkban, mi akkor miért is nem tudjuk, mire vagyunk hivatottak? Az tévhit, hogy tudnunk kell lépésről lépésre, mit akarunk tenni életünk hátralévő részében. Amint megbocsátjuk magunknak, hogy nem tudhatunk mindent, a döntés miatti stressz nagy része el is tűnik.

Az igazság az, hogy mindannyian folyamatosan változunk. Változnak vágyaink, reményeink, érdeklődési körünk: ami 18 évesen érdekes volt, 35 évesen már unalmas lehet, ami 35 évesen kihívás volt, 55 évesen nyomasztó teher lehet. Ez teljesen rendben is van így. Így ha ötvenen túl abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy fogalmunk sincs, hogyan tovább, álljunk meg, nyugtassuk meg magunkat, hogy előbb-utóbb kirajzolódik előttünk, merre visz az utunk.

8. Nem tudjuk, mi történik velünk

Ha nem sikerül eldöntenünk, merre tovább, az azért lehet, mert nyomaszt, hogy a pályaváltás egy életre szól. Ez néhány évtizeddel ezelőtt még igaz is lehetett: aki egyszer letette a voksát egy szakma, egy vállalat mellett, biztosra vehette, hogy onnan megy nyugdíjba. Ma már sokkal szabadabban irányíthatjuk pályánk alakulását. A tanulmányok azt bizonyítják, hogy az újrakezdés – egy életút során akár többször is –, ma már normává vált. Ha van egy munka, amely érdekel, nem kell habozni. Kísérletezni kell, venni a bátorságot és legyőzni a félelmeket. Könnyebb persze mondani, mint megtenni, de a vele járó szabadság a nehézség jutalma. Megtudhatjuk, mi mindenre vagyunk még képesek. Követhetjük régóta dédelgetett álmainkat. És ha elbuktunk, akkor elbuktunk. Ahogyan Churchill mondta: a siker nem végleges, a bukás nem végzetes. Nem tudjuk, mi az igazán nekünk való munka, míg ki nem próbáljuk.

9. Visszatart a korunk

Az az egyik leggyakoribb félreértés, hogy az újrakezdésnek van korhatára. Egy ember biológiai kora és tapasztalata semmiképp sem lehet akadálya a tanulásnak és fejlődésnek. Ez gyakran csak kifogás arra, hogy ne kelljen semmi izgalmasba, újba belevágni. Valójában éppen hogy a kihívások, erőfeszítést, tanulást igénylő feladatok tartanak fiatalon.

10. A tét nem a mindent vagy semmit

Egy elgondolás szerint a sikerhez áldozatot kell hozni: az ember vagy enged a nyomásnak, és olyan munkát vállal, amelyet nem szeret, de jól fizet, vagy olyan hivatást választ, amelyet szenvedéllyel űz, de szegény marad. Ebből igazából az derül ki, hogy az emberek általában nem tudják, milyen a szenvedéllyel végzett munka. Ahogyan egy ügyvéd nem tölti ideje 100 százalékát a tárgyalóteremben bombasztikus ügyeket tárgyalva, úgy a művészlét sem jelenti azt, hogy az ember minden percében fest vagy ír. Minden munka több feladatot ölel fel, és némelyik ezek közül kiemelkedően fontos szerepet játszik abban, hogy sikeresek legyünk. Fel kell tudni ismerni, melyek ezek, és őszintének kell lenni magunkhoz: vajon mennyire vesszük komolyan azt, hogy eredményesek akarunk lenni.