Kutatások szerint egyre több férfi érzi úgy, hogy elvesztette tradicionális szerepét a társadalomban, a 21. századi női elvárásoknak és dominanciának köszönhetően. A jelenség az erősebbik nem képviselőinél depresszióban és önértékelési zavarokban tetőzik. A megkérdezett férfiak több mint fele úgy vélte, hogy a társadalom egyre inkább nőies tulajdonságokkal felvértezett metroszexuális lényekké változtatja őket, mindeközben női szabályok határozzák meg életüket. A tanulmány azt is bebizonyította, hogy manapság nem csupán a nők érzik úgy, hogy folyamatosan egyensúlyozniuk kell család és karrier között, de a férfiak is szenvednek a sokféle elvárástól és szerepmodelltől. Sokan úgy vélik, a társadalmi nyomás hatására a mai nők elfejtenek nőnek lenni, és elkeseredett harcot vívnak azért, hogy a férfiak világát uralmuk alá vonják. A feminizmus létrehozta a független nőt. Mindebben persze semmi meglepő nincs, figyelembe véve a nők évezredek óta tartó elnyomását, melyet a női tudattalan a mai napig őriz.
Változó férfikép
A női és férfiszerepek összecsúszása nem új keletű jelenség, a mai társadalom magában hordozza ennek lehetőségét és kényszerét. Egykor a férfi a sztoikus hős képében tündökölt, aki legyőzött minden akadályt, és felajánlotta izmos vállát könnyeivel küszködő hölgyének. Ma azonban egyre több férfi lép ki a tradicionális családfenntartó szerepből, és marad otthon gyermekével és a házimunkával. Számtalan férfi próbál navigálni a szerepváltozások között, ami sokszor zavar és szorongás forrása lehet. „A férfiszerepek manapság ellentmondásosak és ambivalensek ― mondja James O'Neil, a Connecticuti Egyetem pszichológusa. ― Egyfelől arra szocializálódtak, hogy megfeleljenek a régi sztereotípiáknak, másfelől, különösen a 30-as, 40-es éveikben, elérkezik az az idő, amikor sokan úgy érzik, ez mind túl stresszes számukra, ezért a férfiasság alternatív modelljeit kezdik el kutatni.”
Anne Friedman, a New York magazin újságírója szerint a modern férfiasság körül kialakult zavarral nincs semmi gond, mert utat nyit az elavult hagyományok modernizálásához. A második világháború után úgy tűnt, legalábbis a felszínen, hogy az elsöprő többség egyetért abban, hogy miről is szól az amerikai férfiasság. Ezt jelképezte Gary Cooper és John Wayne a mozivásznon. Ekkoriban a nők főképp háztartásbelik voltak, és senki nem aggódott olyan bonyolult furcsaságok miatt, mint a nemi sokszínűség.
A feminista mozgalom 1960-ban fokozatosan változásokat hozott a nemi felfogást és sztereotípiákat illetően. Bár a nők továbbra is alulreprezentáltak maradtak a vezetői pozíciókban, Amerikában az orvosi, jogi iskoláknak legalább a felét nők töltötték meg, és a gyengébbiknek titulált nem már a katonai egységekben is szívesen látott vendég lett. Ugyanebben az időszakban a férfiasság felfogása is fejlődött. A felmérések szerint a férfiak sokkal több házimunkát végeznek, mint korábban, de még mindig kevesebbet, mint a feleségük. Most új jelenség teszi próbára a tűrésküszöbünket. Amerikában körülbelül 10 éve, Magyarországon csak néhány éve egyre elterjedtebb a metroszexualitás, amely körülbelül annyit tesz, hogy szexuális hovatartozástól függetlenül a férfiak is nagyon ügyelnek az öltözködésre, nagy gondot fordítanak a frizura, arc- és testápolásra, érzékenység és kifinomultság jellemzi őket.
A fociikon David Beckham bebizonyította, hogy egy férfi sportcsillag is lakkozhatja a körmét, és reklámozhat rikító ruhadarabokat anélkül, hogy elveszítené rajongóit. „A nőmozgalom megmutatta, hogy a nők nem akarják, hogy a nemi szerepeik bármiben is korlátozzák őket, és ez új utat nyitott a férfiak számára is. Ha szeretnének, ők is lehetnek otthoni apukák vagy ápolók” ― mondta Bonnie Grabenhofer, a Nemzeti Szervezet a Nőkért alelnöke, aki szerint a változás üteme még így is gyötrelmesen lassú.
Az apaság kérdése továbbra is központi téma a férfiasság körül lezajlott vitákban. Úgy tűnik, széles körben támogatják a férfiakat, hogy jobban vegyék ki részüket a gyereknevelésben, mint a múltban. Ennek bizonyításként Christopher Brown, a Nemzeti Apasági Kezdeményezés nevű szervezet elnöke megjegyzi, hogy a hadsereg napjainkban több energiát fektet abba, hogy támogassa a katonákat mint szülőket. „Az apák számára valóban fontos, hogy nagyobb szerepet vállaljanak ebben a kérdésben. Ma már egyre elfogadottabb tény, hogy ők is jobban részt vehetnek az otthoni munkában és persze az ezzel járó örömökben.”
James O’Neil professzor szerint fontos lenne a férfiak pszichológiai támogatása is azért, hogy megbirkózzanak a változó elvárásokkal. A homoszexualitás nyílt vállalása komoly szerepet játszott a férfiasság fogalmának változásában. „Amikor meleg férfiakról beszélünk, a férfiasság fogalomköre kitágul. És ez csodálatos dolog. A férfiasság meghatározása ugyanis fejlődik, és egyre befogadóbb lesz” ― mondta Sarah Kate Ellis, a GLAAD nevű leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális érdekképviselet elnöke. Merriam Webster másképp gondolkodik, ő a férfiasságot olyan tulajdonságokban határozza meg, mint például erő és bátorság, amelyek elvárhatók egy férfitól. „Ezeket minden változás közepette meg kell őrizni ― állítja Holly Sweet Boston területi pszichológusa. ― Olyan sok jó dolog van abban, ha valaki a tradicionális felfogás szerint is férfi. Tiszteletre méltó, vigyáz másokra, és felelősséget vállal a családjáért.”
Miről álmodik a nő?
A nők ideáljai is folyamatosan változásban vannak, és sokszor egyre lehetetlenebb elvárásokat támasztanak a férfiakkal szemben. Olyan párt képzelnek el maguknak, aki nem létezik. Nem elég, ha kedves, mert az unalmas, kell hozzá egy kis izgalom és egy kis kaland. A férfitól elvárjuk, hogy otthon kivegye részét a házimunkában, megértse érzéseinket, és támogassa karrierünket. Majd miután ezt megkapjuk, sokaknak hirtelen már nem is tetszik annyira, ezeket az urakat pedig „férfiatlannak” bélyegezzük. Nem meglepő, hogy a legtöbben ezektől az ellentétes irányú elvárásoktól nemcsak szenvednek, de kissé meg is zavarodnak. A nők ideálját egykor a kockásra kidolgozott has, az erős vádli, a szúrós tekintet és a borosta jelentette. Ma már elég csak szétnézni a világban, elég elolvasni néhány cikket, megnézni néhány filmet vagy követni néhány blogot, és láthatjuk, hogy a macsós pasit felváltotta a feminin férfi. Egy nemrégiben készült felmérés szerint a legtöbb nő mindennél jobban kedveli a finom, majdhogynem nőies metszésű arcot és a sötétebb bőrszínt.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a nemi szerepek összecsúszása, ha tetszik, ha nem, létező jelenség, és el kell fogadni. Ha pedig valamivel nem vagyunk elégedettek, azzal a saját életünk szintjén kell változtatunk, a probléma ugyanis ilyenkor az, hogy nem azt a szerepet játsszuk, amelyben jól érezzük magunkat. Ha más emberek elvárása, a média vagy éppen a divat határozza meg identitásunkat, boldogtalanok leszünk.
