Miranda Kerr ausztrál modell, szép, sikeres és gazdag. Az egyik magazin a világ egyik legszexisebb nőjének nevezte. A szép külső szép belsőt is takar: érdekli az önismeret fejlesztése, ami számára azt jelenti, hogy jógázik, meditál és elmélyül a japán buddhizmusban. Naponta kétszer mondja el a Nam Myoho Renge Kyo-t, megidézve a lótuszvirág misztikus törvényét, mely szerint Miranda és a kozmosz két oldala ugyanannak az éremnek.
Kerr megismerte az élet sötét oldalát, tudja, mit a magány és a veszteség. Az első barátja autóbalesetben halt meg. Egy későbbi partneréről kiderült, hogy csaló. Az angol Adoniszhoz, Orlando Bloom színészhez ment feleségül, de a kapcsolat elég gyorsan megromlott. Az igényei valódiak. Vigaszért és támaszért a keleti tanokhoz fordult.
Miért olyan messze, ha itt is lehet?
Nem kellett volna olyan sokat keresgélnie a távoli civilizációk bölcsessége után, mert Platónnál vagy Tolsztojnál is megtalálta volna ugyanazt. Talán Bach vagy a középkori gótikus építészet megérinti. Nem igaz az a kép, hogy a nyugaton nem foglalkoznak elég elmélyülten és hosszú ideig az élet keserveivel. De mint olyan sok spiritualitás iránt érdeklődő ember, nem abban a kultúrában mélyedt el, amelybe született. Inkább csatlakozott a Soka Gakkai buddhista irányzathoz. Miranda Kerr vágya őszinte, hogy tanuljon, iránymutatást kapjon. Fáradhatatlanul hirdeti a tudatosan élt élet fontosságát. Hogyan történhetett, hogy a nyugati civilizáció nem tudta megérinteni? Nem az ő hibája: szüksége volt valamire, és a nyugati kultúra ezt nem adta meg. Így másfelé kezdett keresgélni. A döntése valami igen fontosat árul el arról, hogyan közelíti meg- pontosabban távolítja el magától a nyugati világ a kultúráját.
Amikor azt érezzük, hogy életünk üres és értelmetlen, hiába fordulnánk az egyetemek filozófiatanszékeihez, hogy választ kapjunk az ott dolgozó professzoroktól. Ők azzal vannak elfoglalva, hogy meghatározzák az ontológiai naturalizmus mibenlétét, Wittgenstein helyes történelmi perspektívában mutassák be, egy kései Heidegger művet lábjegyzeteljenek vagy Platón Phaedrusát Arisztotelész Etikájával. Mindezek fontosak, de ha arról van szó, milyen választ ad a filozófia az átlagember mindennapi problémáira, nos, akkor már nem túl nagy segítség. És ez szinte mindenhol így van, Mexikótól Új-Zélandig. A tudományos intézetek a kultúrát elvont kutatási területként kezelik, és nem úgy, mintha a jó élethez adna iránymutatást. A távol-keleti tanokat hirdető csoportokban viszont éppen ezt a hiányt töltik be, az a küldetésük, hogy az ember megtalálja az utat a létezés problémái között.
Miranda Kerr példája nem egyedi. Igencsak különös lenne azt hallani egy baráti vacsorán, hogy ismerősünk Hegelnél vagy Arisztotelésznél talált lelki vigaszt. Az sokka inkább elképzelhető, hogy arról álmodozik, hogy Nepálba látogat és megmerítkezik az ottani hagyományos bölcseletben. Sokan vannak, akik a távol-keletihez hasonló iránymutatásra vágynak, és nyitottak arra, hogy megmagyarázzák, hogyan lehet a gondok labirintusából kijutni. Mivel a nyugati világban elég mélyen gyökerezik az előítélet a hasznosítható gondolatok iránt, így nem csoda, hogy bármilyen fényes, forradalmi és emberi gondolatokkal rukkoltak elő évszázadok alatt a nyugati filozófia nagyjai, a keleti bölcsek tudását nem csak a velük egyetemi szinten foglalkozó emberek építhetik be az életükbe.
“A "magában való dolog", a kanti filozófia e központi fogalma felbukkanása óta megosztja a kantianizmus híveit és a filozófiatörténészeket. Vajon a nevezetes Ding an sich a Kant által Kopernikuszéhoz mért kritikai fordulat közvetlen következménye vagy inkább egyike azon metafizikai előfeltevéseknek, amelyeket a transzcendentális filozófia követőinek ki kell küszöbölniük? “-teszi fel a kérdést egy filozófia könyv szerzője. Esetleg elmélkedhetünk azon, hogy az észlelési tartalom konceptualista és nonkonceptualista értelmezése közti vita az utóbbi idők egyik legjelentősebb vitája a kortárs analitikus filozófián belül. Az elme és a világ, a fogalmi gondolkodás és a fogalmiságtól független természet viszonyának megértése szempontjából döntő jelentőségű, mit gondolunk a köztük kapcsolatot teremtő érzéki tapasztalat szerepéről.
Miről feledkeztünk meg?
Miranda Kerr problémája a mi problémánk is, keleten és nyugaton egyaránt. Egy gazdag kincstárat hagyunk figyelmen kívül, a nyugati civilizáció kulcsfigurái- Szókratész, Epikurosz, Seneca, Montaigne, Schopenhauer, Nietzsche, Schiller, Tolsztoj, Proust- számára a kultúra nem tudományos vizsgálat tárgya volt, hanem élő anyag, amelyből tudást, iránymutatást lehetett kapni, ahogyan a keleti tanok mindig is hirdették magukat. Nem a keleti tanok ellenében érdemes visszatérni a nyugati kultúra kincseihez, hanem azért, hogy egyenlőként választhassunk két út közül, amely a bölcsességhez, önismerethez vezet.
