Coober Pedyt gyakran csupán „a világ opálfővárosaként” emlegetik, az itt nagy mennyiségben fellelhető drága opálnak köszönhetően. A dél-ausztráliai sivatagban a hőmérséklet akár az 50 fokot is elérheti, és a rekkenő hőség elől az itt élő embereknek csupán föld alatti rezidenciájuk nyújt menekvést. Becslések szerint ma körülbelül 3500-an lakják a települést, akik között jelentős számban élnek őshonos ausztrálok, emellett körülbelül 45 más nemzet szülöttei.
A várost 1915-ben alapították, de csak az 1980-as években vált ismertté szerte a világon. Az őslakosok évezredeken át csupán átsétáltak a település helyén: nomád vadászok voltak, akik folyamatosan utaztak élelmiszer és víz után kutatva, valamint azért, hogy részt vegyenek hagyományos szertartásaikon. 1915 januárjában aztán Jim Hutchison két társával és 14 éves fiával, Williammel arany után kutatott Coober Pedy déli részén. A három férfi éppen tábort vert, és vizet keresett, mikor a fiatal William egy darab opálra bukkant a földön. Nem sokkal ezután kitört az opálláz, s azóta a város a világ legfőbb opálellátója.
1917-ben végeztek a Trans Continental Vasútvonal munkálataival, és az építkezésekben közreműködő munkások mellett megjelentek a területen az első világháborúból hazatérő katonák is. Az elviselhetetlen hőség és a sivatagi táj miatt egy különleges új módszert találtak ki, hogy a föld alatti életet megteremthessék. Ez volt az úgynevezett „dogouts”. A város lakosságának nagy része azóta föld alatti házakban lakik, melyeket főleg dombok és hegyek oldalában alakítottak ki. A vizet és az élelmiszert nagy távolságokból, nehéz körülmények között kellett ide szállítani hatalmas tartályokban. Ma a vízellátás a várostól 24 kilométerre északra található föld alatti forrásból származik, azonban ez a megoldás is rendkívül drága. Az 1960-as években a bányászat gyorsan fejlődött, az európai bevándorlóknak köszönhetően, akik itt akarták megcsinálni a szerencséjüket. A 60–70-es években az opálbányászat fejlődött, és több millió dolláros iparággá nőtte ki magát, Coober Pedy pedig modern bányavárossá változott.
1981-ben egy Umberto Coro nevű férfi felismerte az álmos föld alatti településben rejlő turisztikai lehetőségeket, így megépítette a város első szállodáját. Ma Coober Pedy közkedvelt úti cél a turisták számára, akik megszállhatnak a Sivatagi Barlang Hotelban, de választhatják a helyi fogadók egyikét, vagy a népszerű föld alatti házakat is.
A város honlapja szerint Coober Pedy egyedülálló lehetőséget nyújt, hogy kipróbáljuk, milyen a föld alatt tölteni az éjszakát a sötét, hűvös és tágas szobákban. A város vonzerejét egyedi jellegének, páratlan hangulatának köszönheti. A föld alatt nem csupán lakrészek találhatók, hanem számos bolt, bár, múzeum, sőt még templom is. Éjszaka a város a golf szerelmeseinek kedvez, ilyenkor az emberek előjönnek a föld alól, és átadják magukat kedvenc hobbijuknak.
