Természetesen nincs jogom senki ártatlanságát megkérdőjelezni és minősíteni a rendőrség munkáját, inkább elmesélem Csonti kutya történetét, aztán mindenki azt gondol, amit akar. Csonti nem kutyaszépség, viszont olyan édesen rakás szerencsétlenség, hogy azt már imádni kell.

Három-négyéves németjuhász keverék fiúcska ő volt az első saját mentett kutyám.
Idén januárban kaptam egy levelet, hogy a faluban, ahol élek, az ablakomtól 200 méterre egy rendetlen udvaron él egy csonttá soványodott kutya. A kedves fiatal lány, aki kutyasétáltatás közben vette észre, mellékelt egy fényképet is, és kérte, hogy segítsek, mert tudja, hogy önkénteskedem a Rex Kutyaotthon alapítványnál. A fénykép magáért beszélt, de minden állatmentés azzal kezdődik, meggyőződünk annak igazáról, amit a bejelentő állít. A tetthely egy mocskos szeméttelep volt, tele vasakkal és sittel, ahol valóban (még)élt egy állati roncs, a bőre a csontjaira aszva, a szeme fakó, annyira félt, hogy csak nyüszögve kúszott.

A kerítésen keresztül beöntöttem egy nagy doboz ételt, és a bebűvészkedtem egy tál vizet. Megjegyzem, ez nem volt helyes, egy súlyosan éheztetett állatot nem szabad telezabáltatni, mert ez az életébe kerülhet. Csak falatonként szabad etetni. A második cselekvési pont az állatmentésben, hogy helyet kell szerezni az állatnak. Szerencsére volt hely a Rexben, és az állat életveszélyben van, megbeszéltünk, hogy másnap reggel jön érte az állatmentő. Egész éjszaka imádkoztam, hogy nehogy valamelyik szomszéd értesítse a tulajt, és reggelre eltűnjön a kutya
Szegény pára szerencsére reggel is megvolt, és az én ebédemet s túlélte.

A Rex főállású állatmentője Gerbacsich Ottó megérkezett, felmérte a terepet és azonnal munkához látott: miután szemrevételezés alapján is egyértelmű volt, hogy állatkínzás történt, a rendőrség is elkobozhatta az állatot, egyébként ehhez a helyi jegyző végzése szükséges. Néhány óra múlva megjelent egy rendőr és az önkormányzat illetékese, aki addigra előkerítette a tulajt. Megérkezett az M1 híradója is, minden adva volt tehát egy izgalmas médiaeseményhez, de a valóság ennél rémesebb volt. A 140 kilós tulaj vékony, kisfiú hangon válaszolgatott a rendőrnek, persze az állatnak nem voltak iratai, sem oltási könyve. Megkérték a férfit, hogy fogja meg a kutyát és rakja be a szállító kennelbe. Ez a szokásos eljárás, ilyenkor sok minden kiderül a kutya és a gazda viszonyáról. Mikor a férfi hozzáért a kutyához, az eszelős félelmében emberi hangon sikított fel, aki ezt hallotta, az élete végéig tudni fogja, mi az a szenvedés. Este a Híradóban is megmutatták, feltettem a linket a facebookra, özönleni kezdtek az együtt érző levelek, Csontinak  -  mi más nevet kapott volna? – komoly rajongótábora van a mai napig. A kutya bekerülésekor a normál testsúlya felét sem érte el.  Néhány hét alatt összeszedte magát, de csak testileg. Lelkileg reménytelennel tűnt. Néha-néha elfogadta kézből az ételt, de általában elbújt, farka a hasa alatt, reszketett, az orvosi vizsgálatokhoz el kellett bódítani, mert bepisilt és sírt a félelemtől. A mai napig nem volt sétálni, mert magánkívül lesz, ha kihúzzák a biztonságos kis vackából. Talán azt hiszi, hogy visszaviszik a mocskos udvarba?

Hónapok teltek így el, Csonti elkülönítve, a karanténban töltötte a tavaszt és a nyarat, lassan még mogorvább és félősebb lett, csak egy-egy gondozót fogadott el úgy, ahogy, végül velünk sem állt szóba.
Ősszel rágni kezdtem Király Péter állatorvosnak, a Rex alapítójának  a fülét, hogy most már tényleg csináljunk valamit, vagy altassuk el Csontit. Igen, bevallom, keserűségemben már erre s gondoltam. Péter persze elengedte ezt a megjegyzést a füle mellett, viszont felhívta Sátori Ágnest, aki etológus és kutyapszichológus, és nagyon jól ért a bántalmazott állatokhoz. Ágnes megvizsgálta Csontit, teszteket végzett vele (kár, hogy nem láttam, hogy csinálta) és megállapította, hogy legalább félévnyi szakértő napi foglalkozásra van szüksége ahhoz, hogy egészséges kutya legyen belőle, viszont semmilyen agresszív megnyilvánulása nincs, ez teljesen hiányzik belőle. 
Csontinak környezetváltozás kell! Következő szombaton Csonti  finom reggelit kapott, utána furcsán bágyadt lett, leragadtak a szemei, az oldalára dőlt és lepkékkel álmodott. Közben mintha megemelték volna, azt álmodta, ő is lepke lett, nem is értette, kiről van szó mikor nyögve arról beszéltek mellette, hogy minek kellett így felhizlalni?

Csonti azért még mindig félős

Mikor felébredt, egy tágas és napsütötte helyen találta magát, emberek beszélgettek hozzá és ugatott mellette egy csomó másik kutya, akiknek vissza lehetett ugatni. Csonti először félt, aztán hozzászokott a nyüzsgéshez. Ha akart, elbújhat itt is, de egyre kevésbé akar, mert Csontival megtörtént a csoda. Megérkezett mellé egy édes kutyalány, akit Jennynek hívnak, és aki bár nem járt annyi iskolát, mint Sátori doktornő, legalább olyan jó pszichológus. Nyalogatja, szeretgeti Csontit, összebújva alszanak, egymáshoz nyomják az arcukat. Csonti életében először érzi azt, hogy őt valaki szereti. Azóta szép neki a világ: odamegy a gyerekekhez és engedi magát simogatni. Ha lenne jelentkező, aki ilyen setesutának, a múltjával együtt is szeretni tudná, örökbefogadhatja, akár a barátnőjével együtt is. Ha az illető etológus, még jobb. És most jön a magyarázat arra, hogy miért nem örülök mégsem. A falunk illetékes rendőrkapitányságától tegnap a következő levelet kaptam:

„Tájékoztatom, hogy az ügyben a B.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya folytatott eljárást, melyet bűncselekmény hiányában a hatóság megszüntetett. Megállapítást nyert, hogy a gyanúsított a kutyát az eset tudomásunkra jutása előtt két héttel fogadta be, mint kóbor kutyát. Az állat már akkor is le volt soványodva. A befogadott kutyát anyagi helyzete és folyamatos munkavégzése miatt nem tudta az addigi időpontig állatorvoshoz vinni.”

Csak annyit fűznék hozzá, hogy az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Csontinak semmilyen fogyást okozó betegsége nem volt, a kobzás előtti két hétben is éhezett, segítség nélkül két napon belül elpusztult volna. A testén ma is látható számos heg.
Kriminológiai tény, hogy az állatkínzással szinte mindig együtt jár a családon belüli erőszak, aki a kutyájával így bánik, az az asszonyt és a gyereket sem kíméli. A különösen kegyetlen, illetve a sorozatgyilkosok mindig állatkínzóként kezdik, ez is tény. Gondoljuk csak Csáth Géza Anyagyilkosság című novellájában szereplő Wittman fiúkra.
Idén március 19-én Szent Patrick napján, az összes amerikai híradó azzal foglalkozott, hogy egy szemeteszsákban találtak egy kiszáradt kutyatestet, ami egyszer csak kinyitotta a szemét. Patrick (ezt a nevet kapta) életben maradt, és a csodája bekerült a nemzetközi állatmentő legendáriumba. Patrick tulajdonosa – akinek nevével és képével tele volt a sajtó – két hét múlva!!!! április 2-án, a kamerák kereszttüzében bevonult megkezdeni az állatkínzásért kiszabott 18 hónapos börtönbüntetését, és az 1000 dolláros bírság törlesztését.