Kénes hőforrások, sós mocsarak, perzselő meleg. Ez jellemzi a Danakil-mélyföldet, vagy más néven az Afar-medencét, melyet egyesek a Föld legzordabb helyének neveznek. Nem véletlenül, ez különös vidék ugyanis bolygónk legforróbb és egyben legszárazabb pontja, emellett geológiailag az egyik legaktívabb területe. Az átlaghőmérséklet 35 fok körül mozog, napközben általában elérheti az 50 fokot is. A brit sivatagi felfedező, Wilfred Thesiger így írt erről a tájról: „Danakil a halál földje.” Mégis azon keveseknek, akik Etiópia eme távoli északnyugati sarkába látogatnak, a Danakil-mélyföld kettős jutalmat tartogat: kalandtúrát egy bámulatos, ritka természeti jelenségeket rejtő tájon és bepillantást az afar emberek életébe, akik képesek boldogulni ezen a rendkívül száraz vidéken.
Danakil csodái
Danakil legalacsonyabb pontja, Dallol 116 méterrel a tengerszint alatt fekszik, és leginkább a kén, vas-oxid és más ásványi anyagok kombinációjából született lerakódásokról híresült el, melyek együtt a szivárvány minden színében pompázó, lenyűgöző természeti jelenséget, úgynevezett hidrotermális mezőt alkotnak. Dallol bizarrul színes vidéke olyan, mintha egy sci-fi film díszlete volna. Az itt található vulkán a világ legalacsonyabban fekvő vulkánja, mely 1926-os kitörése után számos meleg vizű forrást hagyott maga után. Ez a furcsa hely túlvilági tájaival, meleg forrásaival, víznyelőivel és bizarr szárazföldi képződményeivel a földkéreg mozgásainak, valamint az úgynevezett fizikai mállásnak és szélhatásnak az eredménye. Nemrégiben egyébként egy különös jelenség keltette fel itt a világ érdeklődését: repedés keletkezett a földben, mely a tudósok szerint egymillió év múlva már egy új óceán medréül szolgál majd.
Nem árt óvatosnak lennünk, ha a Föld ezen pontjára tévedünk, a területen bugyogó habos, zöldes víz a benne lévő savnak köszönhetően komoly balesetek, égési sérülések okozója lehet. Az ivóvíz ritka és értékes kincs, nem meglepő módon ugyanis a gőzölgő kénes medencék vize nem iható az ember számára. Csupán nagyon kevés tiszta vizű forrás található a területen, a csapadék pedig hihetetlenül ritka jelenség. De nem csupán ez keseríti meg a helyiek életét, a szag ugyanis szinte elviselhetetlen a repedésekből időről időre előtörő kénes füst következtében.
A szürreális holdbéli táj másik különlegessége az Erta Ale, vagyis „Füstölgő hegy” nevű 600 méter magas, ma is aktív vulkán, melyben a világ legnagyobb lávatava található. Ma összesen öt ilyen tó van a Földön. Az 1967 óta folyamatosan működő vulkánnál számos nagyobb kitörés is volt már, az utolsó 2007-ben, amikor emberek százai kényszerültek menekülésre.
Az itt fellelhető számos különlegesség ellenére Danakil legjellegzetesebb látványossága mégis a terület északi végén fellelhető Karum-tó, más néven Lake Assale. A területet egykor rendszeresen elárasztotta a Vörös-tenger, majd később, miután a Danakil hegység elvágta az összeköttetést, nagy mennyiségű tengerisó-hordalék halmozódott fel. A vakítóan fehér, nagy kiterjedésű Karum-tavat sekély víz borítja, melybe az időnkénti esőzések ásványi sót juttatnak a magasan fekvő területekről.
A mélyföld népe
A régió fő gazdasági tevékenysége évezredek óta a sóbányászat. Az úgynevezett amolét, vagyis sótömböket egykor pénzként használták Etiópiában, és bár napjainkra a fizetőeszköz már megváltozott, az ókori kereskedelmi forma továbbra is virágzik, és az északon élő afar emberek alapvető megélhetési forrása. Az afarok hagyományos ásókat és baltákat használnak a só feltöréséhez és formálásához. A munka rendkívül fárasztó és veszélyes a forró melegben, ők mégis vállalják a kockázatot, hogy erre a kietlen sóvidékre vándoroljanak: gyakran akár 80 kilométert is megtesznek az embertelen hőségben. A munkában tevék segítik őket, miután ez az egyetlen háziasított állatfajta, amely képes megélni és terhet szállítani a helyi időjárási viszonyok között.
Az afarok tükrözik élőhelyük hangulatát, hírhedten erős, büszke és független emberek, s a legkevésbé sem vendégszeretők. A második világháború alatt leginkább arról voltak híresek, hogy lemészárolták a területükre tévedő idegeneket. 2012-ben egy csoport turistát rabolt el, majd lőtt agyon egy afar terrorista csoport, emiatt ma már csak katonai kísérettel lehet felkeresni a régiót. Agresszív viselkedésük hátterében több tényező áll, az egyik, hogy számos etnikum, illetve törzs él a területen, az életterük azonban egyfolytában szűkül, így folyamatos harcban állnak egymással és persze a külvilággal.
A változás talán nem is olyan távoli Danakilban, nemrégiben ugyanis új utak építésébe kezdtek az északi Afar régióban, így a turisták számára kényelmesebbé válna az utazás. Az aszfaltozott út a tervek szerint összeköti majd Mekele felvidéki városát Dallolal. Felmerül azonban a kérdés, hogyan érinti majd ez az itt élő afarokat és ősi életformájukat. Bármi legyen is a válasz, egyelőre valószínűleg Danakil természeti erői egy ideig még távoltartják ettől a helytől a modern világot.
