"Mi lenne, ha egyszer csak nem lenne érdekes, hogy miben megyünk dolgozni? Világvége biztosan nem."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A változatlanság gyönyörködtet

Mi lenne, ha egyszer csak nem lenne érdekes, hogy miben megyünk dolgozni? Világvége biztosan nem.

Minden egyes munkanap legalább 35 ezer kisebb és nagyobb döntéssel találjuk szembe magunkat. Akár arról van szó, hogy melyik munkatársat válasszuk, akár arról, hol legyen a megbeszélés, vagy igent mondjunk-e az ajánlatra, előbb-utóbb beüt az az ismerős érzés, amelyet a szakemberek egyszerűen döntési fáradtságnak hívnak. Minden egyes döntés, amelyet meghozunk, megcsappantja a minden napra beosztott, véges mentális energiánkat. Roy F. Baumeister pszichológus, az Akaraterő egyik szerzője szerint a munkahelyi döntéshozatalhoz ugyanolyan akaraterő kell, mint amivel ellenállunk még egy szelet süteménynek, az alkoholnak vagy a csábító munkatársnak. Így az a képesség, hogy kiválasszuk a legjobb beszállítót vagy az ideális új asszisztenst, azon is múlhat, hogy nem merítettük-e ki az akaraterő-tartalékunkat azelőtt, hogy beértünk az irodába. Mert reggel azzal a döntéssel birkóztunk, amivel minden egyes hétköznap: mit vegyünk fel.

 

 

Ha belegondolunk, 6 és 60 éves kora között egy átlagos nő durván 287 napot tölt azzal, hogy végigvizslassa ruhatárát, a kétségbeesés különböző fokait fényévnyi sebességgel elérve. Ezt amúgy a férfiak sem ússzák meg: egy amerikai mérés szerint napi 13 percbe telik, hogy összeállítsák aznapi szettjüket, szemben a nők 10 percével – hiába, a gyakorlat. Ha elfogadjuk, hogy az idő és az energia véges készlet, azzal időt tölteni, hogy mit vegyünk fel, nos, eléggé értelmetlennek tűnik. Ha csökkenteni akarjuk a döntési fáradtságot, és le akarjuk egyszerűsíteni a döntési folyamatot, nem vagyunk egyedül. Vegyünk példát a férfiakról: Steve Jobs, Mark Zuckerberg, Albert Einstein és Barack Obama ugyanazt a viseletet hordja, hordta napról napra. Ugyanígy tesz egy svéd művészeti vezető is, Matilda Kahl, aki – eltekintve tekintélyes szakmai sikereitől – egyik napról a másikra azzal szerzett hírnevet, hogy mindennap ugyanazt viseli. Az Adweek magazinnak adott interjúban elmagyarázta, hogy miért.

 

Fehér blúz, fekete nadrág, fekete blézer: Matilda Kahl mindennap ebben az összeállításban jelenik meg az irodájában. Ennek oka pedig az, hogy Matilda rájött, milyen sok időt és energiát takarít meg azzal, hogy a ruhaválasztást egész egyszerűen kiiktatja a döntések közül. Olyan sok nagyszerű kreatív kihívás várja a reklámcégnél, hogy sokkal szívesebben tölti azzal az idejét, nem pedig a ruhásszekrény előtt.

 

Kahl azt állítja, hogy az egyenruhája hatott a munkája eredményességére is. Csak akkor döbbent rá, milyen sok energiáját kötötte le a ruhákkal való foglalkozás, amikor úgy döntött, ezentúl nem érdekli. Mielőtt ráállt volna az egyenruhára, a nap folyamán többször átgondolta, vajon hogyan áll neki az, ami rajta van: Csinos? Tükrözi az egyéniségét? Olyan kreatívnak mutatja, amilyen? Most, hogy az összeállítás állandósult – és Kahl maradéktalanul elégedett vele –, a munkára összpontosíthat. Kahl reméli, hogy csak annak alapján ítélik meg, hogyan végzi a munkáját, és nem aszerint, hogy elég csinosan van-e felöltözve. Ez az igazi önbizalom-növelő módszer.

 

Az ötlet maga nem eredeti – arról nem is beszélve, hogy a férfiak a múlt század húszas éveitől kezdve öltönyt hordanak munkába. A kapszulagardrób alapgondolata is onnan ered, hogy mindennap ugyanazt viseljük a munkahelyen, és kevés ruhával fejezzük ki egyéniségünket. A lényeg, hogy magabiztosan érezzük magunkat, az pedig, hogy önbizalommal tölt el a megjelenésünk, kihat a lehetőségeinkre, kedvünkre, viselkedésünkre, környezetünkre. Hogy ezeket az előnyöket élvezhessük, le kell küzdenünk néhány kezdeti akadályt és ellenállást. A Harpers Bazaar magazinnak adott interjúban Kahl beavat néhány kellemetlen részletbe. Elmeséli például, hogy távoli munkatársai közül többen megkérdezték, azért változtatott-e az öltözködésén, mert esetleg belépett valamilyen szektába?

 

A mindenkit foglalkoztató okon kívül, hogy miért, a leggyakoribb kérdés az volt, hogy hosszú távon mennyire egyhangú mindig ugyanazt a ruhát viselni. Ez jogos kérdés, ami azért foglalkoztatta annyira a munkatársakat, mert a reklámiparban szokás szerint laza az irodai stílus. A reklámosoknak lehetőségük van, hogy egyéniségüket mindennap kifejezzék öltözetükkel, így kreativitásuk nemcsak munkájukban tükröződik.

 

Ha ez nem volna elég, adjuk hozzá azt a hatalmas nyomást, amely a nőkre nehezedik, hogy tökéletes legyen a megjelenésük. Vagyis egyszerre legyen egyéni, stílusos és persze tökéletes, és a munka még el sem kezdődött. Olyan magasak az elvárások, amelyeknek nem lehet megfelelni, és így csak az energiát veszik ki az emberből. Nem csoda, ha a szakmában sokan úgy érzik, nincs kontrolljuk, nem ők döntik el, milyen életet akarnak élni, hanem irányítják őket. Azzal, hogy egyenruhát húzunk, nemet mondunk erre a nyomásra, erre az elvárásra. Akit valóban a személyiség, az eredetiség, a munka érdekel, túllát a külsőségen. Elvégre egy termékből nem csak a csomagolás számít – ezt minden profi tudja.

La femme La femme cikke 2015. július
címkék:
Lélek
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.