A karácsonyhoz és más, nagyobb ünnepekhez kétfajta alapvető viszony figyelhető meg. Vannak, akik már hetekkel korábban izgatottan készülnek, ajándéklistákat írnak, előre megsütik és lefagyasztják a díszes linzereket és a bejglit. Majd összeterelik a családot, és előveszik a legféltettebb étkészletet. Ők úgy érzik, ünnepek nélkül sivárabb lenne az élet. Eközben az ellentábor legszívesebben eltörölné az ünnepeket a naptárból. Felesleges feszültségként élik meg. Ha rajtuk múlna, magukra zárnák az ajtót, és ropit rágcsálva megnéznének egy videót. Kinek van igaza, lehet-e egyáltalán igazságot tenni?
Egyező szokások, eltérő indokok
Az ünnepek pszichológiáját vizsgáló szakértők egyetértenek abban, hogy e napok jelentősége a megkülönböztetésben rejlik. Ha minden napunk közel azonos ritmusban telne, valószínűbb, hogy megfáradnánk, elunnánk magunkat. A jeles napokhoz kötődő szokások összetartó ereje is lényeges. Ez vonatkozhat egy országra, ahol a lakosok csak a rájuk jellemző módon ünnepelnek, de értelmezhető kisebb közösségekre vagy a családra is. A gyerekek rendszerint büszkén újságolják: nálunk a szülinapokon Apa mindig annyi lufit fúj fel, ahány éves az ünnepelt, mert mi így szoktuk! A nagymama mindig ugyanazt a fajta sütit készíti karácsonyra, ez erősíti a családtagok kötődését. Nem véletlen, hogy ezek az emlékek életünk végéig elkísérnek.
Az ünnepekhez kapcsolódó személyes motivációk különbözők lehetnek. A legfontosabbak:
- a közösséghez tartozás erősítése;
- önbizalomnövelés (én is fontos vagyok valakinek);
- az örömszerzés élményének átélése;
- jó indok a találkozásra a régen látott ismerősökkel;
- kilépés a mindennapi rutinból;
- együtt töltött idő a családdal.
Különbséget tehetünk a személyekhez kötődő és a dátumokhoz kapcsolódó ünnepek között. Az előbbiek – születésnapok, névnapok, eljegyzés vagy házassági évforduló – az ünnepeltről szólnak. Ezek előnye, hogy az ünnepelt kitüntetett figyelmet kap – lehet, hogy egyébként ez nemigen fordulna elő vele. Az egyéb, pl. vallási ünnepek, mint a karácsony, szilveszter, húsvét, mindenkit egyformán érintenek. Itt az összetartozás áll középpontban, és nem kevésbé fontos az előkészület, mint maga az ünnepnap.
A periodikusság egyidős a természettel
Minden élőlény veleszületett tulajdonsága a megújulás és a ritmikusság. Az egyes periódusok felölelhetnek heteket vagy hónapokat is. Jellemzőjük, hogy a ciklusok időtartama közel állandó. Gondoljunk csak a fák évszakonkénti változásaira, vagy az időjárás jellemző szakaszaira. A természetben élő állatok ösztönösen érzik, mikor jött el az ideje a téli felkészülésnek, és mikor érdemes előbújni a rejtekhelyekről. A mesterséges környezetben élő emberek az ünnepekkel visszahozhatják életükbe ezeket a váltakozó időszakokat. Nagyjából ugyanabban az időben kezdünk készülődni a karácsonyra, a lakás feldíszítésével. A húsvét előtti böjt vagy tiszítókúra nemcsak jelképes, de tudatos igény is a megújulásra. Egész életünk éppen zajló, majd lezáruló és újrakezdő szakaszokból áll. Ehhez kapaszkodót, segítséget jelenthetnek az ünnepek. Van, aki azt gondolja, január elseje éppen olyan nap, mint a többi háromszázhatvannégy. Ám ha nem lenne legalább egy kijelölt napja az új terveknek, a vágyak összegzésének, könnyebben elvesznénk életcéljaink között.
Nemcsak az életünk eseményeit hasznos lezárni, és utat adni a következőknek, de érzelmeink közt is rendet tehetünk az ünnepek által. Átértékeljük, újragondoljuk az elmúlt időszakot. Természetesen nem helyes kizárólag ilyenkor kimutatni a szeretetünket, de a zárkózottabbak az ajándékozás vagy odafigyelés által könnyebben megnyílnak, a narcisztikusabb jelleműek visszafogottabbá válnak, hiszen nem csak róluk szólnak ezek a napok. Aki kellemetlen kötelességként tartja számon az ünnepeket, annak számára is hasznosak, mert felteheti magának a kérdést: vajon miért csak az árnyoldalait látják?
Keretek között szabadon
Azzal együtt, hogy minden ünnepnek megvan a jellemző szertartása, szokásai és hagyománya, az egyéni igényeiknek is érdemes egy kis teret engedni. Dr. Alice Chan, az emberek életminőségét vizsgáló coach tanácsa szerint mindenkinek meg kell találnia, mi az, ami számára feltöltődést jelent egy-egy ünnepen. Felesleges ötfogásos vacsora megfőzésére kényszeríteni magunkat, ha tehetségtelenek vagyunk a konyhában. Ha nincs, aki elkészítse helyettünk a menüt, nem megvetendő, ha étteremből rendelünk. Ha semmiképp nem szeretnénk a huszonhatodik illatgyertyát megkapni ajándékként, kezdjük saját szokásainkon a változást, és mi se kényszeredett ajándékokat adjunk a barátoknak. Talán egy mozijegynek jobban örülnek.
Legjobb, ha egyeztetjük igényeinket azokkal, akikkel együtt töltjük az ünnepet. Kiderülhet, hogy mindenki szívesen menne kirándulni, és hátizsákból szendvicsezni karácsony másnapján, de azt hittük egymásról, hogy a másik ragaszkodik az otthoni ebédhez. Megkönnyebbülés lehet felismerni, hogy egyáltalán nem így van.
Néhány szokáshoz ragaszkodhatunk, például, hogy legyen egy alkalom, amikor együtt van a család, esetleg a tágabb rokonság. De a többnapos ünnepen az elvonulásra is legyen lehetőség. Ellenkező esetben óhatatlanul viták robbannak ki, és ajtócsapkodás zaja nyomja el a halk zenét.
Igaz, hogy a gondolatainkban az együttlétről szól ez az időszak, de sokszor értékes lehet egy kis egyedüllét is – elgondolkodásra, belső útkeresésre. Az ünnep elmúltával látszólag ugyanúgy folytatódik az élet, kicsit mégis másként. Magunkkal viszünk egy csomagot, benne ők, mi és egy kis megújulás.
