Kétség nem fér hozzá: a két név, Rudits Károlyé és a Lou Lou étteremé örökre összeforrt. 13 év töretlen siker után, 2009-ben nemcsak a szakma, de az étteremkedvelők nagy megdöbbenésére a legendás étterem, az ország első Michelin-csillagának várományosa bezárta kapuit. Négy év múlva, majdnem napra pontosan ugyanakkor, amikor a Lou Lou először megnyitott, ismét kitárta kapuit az ikonikus hely, immár a VI. kerületben, a Székely Mihály utcában. Rudits Károly elárulja, mi volt, mi van és mi lesz ezután a Lou Lou-val.

Nagy sikereket ért el az étterem akkor, amikor Magyarországon a gasztronómia helyzete még messze volt attól, amit ma tapasztalunk, mégis bezárt. Mi történt?

Ez nem a gasztronómiának volt köszönhető, hanem a 2008-ban kialakult gazdasági válságnak. Először a Four Seasons luxusétterme zárt be. Ekkor érezte mindenki, hogy elindult egy folyamat, amelyre nem számítottunk. Olyan helyzet alakult ki, amelyet kellő gazdasági tőkével is nehéz volt kezelni. Egyre-másra sorakoztak a problémák, sok dolog megnehezítette a napi létet és az előrejutást. Minderre jött a világválság. Ez volt a végső pont, amely véget vetett a Lou Lou 13 éves tündöklésének is.

Azóta eltelt négy év. Mi változott?

Ennyi idő alatt én is, az ország gasztronómiai helyzete is megváltozott. Én higgadtabb lettem, már nincs bennem az a forradalmi hév, mint régen. Érzi az ember, mikor jön el életében az utolsó nagy fellendülés ideje. A koromat tekintve arra jutottam, ha most nem, akkor többet soha nem lesz Lou Lou. Eltűnik végleg. Márpedig abban a hatalmas gasztronómiai forradalomban, amely most jellemzi hazánkat, megszülethet az a Lou Lou, amely évekkel ezelőtt még túlzásnak tűnt. 

Mennyi gondolkodási idő előzte meg a nyitást?

Ha viccesen szeretnék válaszolni, azt mondanám, kb. 4 perc. Nagyon gyorsan pörögtek az események, és ez jó volt. El kellett döntenem, végig tudom-e még ezt is gőzerővel csinálni, úgy, ahogy a Vár: a Speizet is vezettem az elmúlt években. Eddig hegymenetben mentem, s látnom kellett, megy-e még tovább vagy már csak a gurulást választom. De pillanatok alatt beláttam, hogy ez egy hatalmas lehetőség, ez lehet az a Lou Lou, amit mindig is szerettem volna.

Akkor a gondolat találta meg Önt, és nem Ön kezdett el gondolkodni az újrakezdésen.

Abszolút. Az elmúlt három évben egyszer sem gondoltam arra, hogy új éttermet nyitok. Néhány hónapja beszélgettem egy ismerősömmel arról, hogy éttermet kellene nyitni, az elejétől kezdeni mindent, még egyszer, mondjuk úgy, utoljára. Nem volt kérdés, hogy a Lou Lou legyen az… ismét. Hiszen ebben tudok igazán kiteljesedni. Két hónapig gondolkodtam, ennyi idő kellett, hiszen egészen más az, ha az ember gondolataiban él egy koncepció, s teljesen más, amikor meg kell valósítani az álmokat. Végig kellett gondolnom, hogy tényleg a Lou Lou-t szeretném-e ismét, mert egy időben sokat gondolkodtam azon, hogy életre hívom egy kis bisztró formájában a kistestvérét, Lolát. Rájöttem, az én sorsom csak egy lehet. Hiszen ha Lola, akkor miért nem Lou Lou? Miért teljen akár csak két felesleges másodperc azzal, hogy magyarázkodjam? Nem akartam az időt pazarolni. Amikor meghoztam a döntést, és elmondtam a barátaimnak, mindenkinek természetes volt, hogy a Lou Lou ismét színre lép.

A Lou Lou-nak több korszaka, megújulása volt.

Egy kis párizsi hangulatú bisztróként indult, aztán kis idő elteltével egy 45 fős, nagypolgári, franciás étteremmé vált. Itt kimaradt egy lépés, túl nagyot ugrottam. Utólag úgy látom, hogy korai volt. Letisztult enteriőrt, könnyen érthető menüt, ismert alapanyagokkal dolgozó konyhát szeretnék. A legnagyobb változás a régi Lou Lou-hoz képest a business menü, amelyen a hét adott napjain ugyanazok az ételek találhatók meg. Aki tehát lemarad a hétfői fogásokról, a következő héten megkóstolhatja – ebben fogunk leginkább hasonlítani egy francia étteremre.

Az éttermet régen is a francia konyha fellegváraként tartották számon, és most is ez a kép alakul ki róla óhatatlanul. Hozott magával valakit a régi személyzetből?

Senkit sem. Nagy Attila vérbeli profi séf: ilyen emberre volt szükségem. Olyasvalakit szerettem volna, aki az első beszélgetéskor tudja, mit szeretnék. A múlt lezárult, már nem akarom a régi bonyolultságot látni sem az étteremben, sem a konyhába. Jóval egyszerűbb és letisztultabb lesz most a Lou Lou, mint amikor néhány évvel ezelőtt elbúcsúzott a közönségétől.

Nem kerülhető ki, hogy ne azonosítsák azzal, amit maga mögött hagyott 2009-ben.

Ebben rejlik a legtöbb titok. Ha valaki a tiszta, mély és árnyalt ízek emlékével tér be, akkor nem csalódik. Az étterem most van a helyén, és nem lenne jó összehasonlítani a régmúlttal. Most azt a Lou Lou-t igyekszem bemutatni a vendégeknek, amely annak idején hiányzott. Néhány év, néhány buktató után, de megérkezett az a Lou Lou, amely egy kerek történet utolsó fejezete lesz.