"Milyen lesz a világ néhány évtized, évszázad múlva? Hogyan lehet jobbá tenni a jelent? Hová vezethetnek a ma problémái? "

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A jövő múltja, a múlt jövője

Milyen lesz a világ néhány évtized, évszázad múlva? Hogyan lehet jobbá tenni a jelent? Hová vezethetnek a ma problémái?

A kérdésnek nagy múltja van, utópiák sora született az elmúlt évezredekben, megálmodóik „sehol-helyeken” építették fel eszményeik várát. Hogyan álmodott a jövőről a múlt?

 

Képzeljen el egy szép, új világot! Ne csak tejjel és mézzel folyó csodaországra, paradicsomi állapotokra gondoljon, ahol a bőség szaruja és a terülj-terülj, asztalkám közül lehet választani, hanem a jólét mellett az emberek, nemek közötti kapcsolatokat és az államot is álmodja meg. Ha elkészült az ideális rendszerrel, megrajzolta az ön számára legkellemesebb viszonyokat, tesztelje: benne maradna-e az ön számára optimális rendszerben a többi ember? Robert Nozick amerikai filozófus szerint ugyanis a legjobb elgondolható világ olyan, amelyből bár ki lehet vándorolni, mégsem akar onnan senki elmenni. 1974-ben olyan államot képzelt el, amelyben öntudatos, önmaguk sorsát meghatározó állampolgárok élnek, akikre sem a hatalom, sem a társadalom nem gyakorolhat ideológiai kényszert. Egy pillanatig sem gondolkodunk el azon, hogy ez az utópia nem a jövőről szól, hanem a hidegháború megosztott világának vágyairól, a ’68-as nemzedék célkitűzéseiről.

 

 

Délibábos utópiák

 

Ha Platón, esetleg Morus Tamás kortársait vallatóra foghatnánk, hogy megtudjuk, mennyiben érzik zseniális gondolkodóik eszményi jövőképét sajátjuknak, sőt elfogadhatónak, vajon mit mondanának? Platón Állama ellen az ókori görögök első hallásra valószínűleg nem tiltakoztak volna még akkor sem, ha a bölcs a vezető szerepet filozófusoknak szánta. A mai sztereotípiákkal ellentétben számára a filozófus az igazságot kereső embert jelentette, aki hatalmi pozícióban is az alávetettek javát akarja. Platón világában minden mester a legjobbért dolgozik. Ha azonban a korabeli olvasó eljutna a mestermű ötödik könyvéig, ahol azzal szembesül, hogy az állam védelmét ellátó őrök rendjéből senkinek sem lehet magántulajdona, a nők és a gyerekek közösek, és csak a legkülönbek szaporodhatnak, akkor minden bizonnyal eltántorodna.

UTÓPIÁK
Platón eszményi Államában a vezető szerepet a filozófusoknak szánta.

 

Az utópia kifejezés jogtulajdonosának, Morus Tamásnak 1516-ban megfogalmazott eszményi világa sem maradt volna kivándorlók nélkül. Sehol szigetén, ahol Láthatatlan fővárosban Sehol király uralkodik, nincs pénz és magántulajdon, a közösből bárki annyit vehet el, amennyit szükségletei diktálnak. Pompa és hadakozás helyett a lakók a tudományokra koncentrálnak, az emberi boldogságot az erkölcsben és a szellemi örömökben keresik. A vétkesek büntetése a több munka, a szabadság elvesztése. Születési előjog helyet egyéni kiválósággal lehet kiemelkedni, nők és férfiak egyformán, képességeik szerint dolgoznak, eltartják a munkaképteleneket. Morus eszméjében mindennek az egyik alapja a neveltetés, azaz hogy a tudást mindenki számára hozzáférhetővé tették. 

 

Írásunk folytatása a La femme Jövőnk című különszámában olvasható! 

 

Berényi Mariann Berényi Mariann cikke 2016. november
címkék:
Technika | Történelem
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.