Hihetetlenül felgyorsult a digitális innováció, mindennapjaink részévé vált a high-tech, az okos és még okosabb telefonokkal, iPadekkel, és ezzel nincs vége a világot átformáló újdonságok sorának. A robotika, a mesterséges intelligencia és a virtuális valóság már korunk valósága, az űrturizmustól kezdve a szuperintelligens robotokig, amelyek olyan tökéletesek, hogy autót vezetnek, bonyolult feladatok elvégzésére is alkalmasak. Állítólag a Georgiai Műszaki Egyetem diákjainak fel sem tűnt, hogy több hónapon keresztül egy robot volt a tanársegédjük – de lehet, hogy ez csak egy anekdota…

Találkozás Dr. Nováky Erzsébet jövőkutatóval. 

Miért választotta ezt a pályát? Már kisgyermekként is erről álmodott?

Eredetileg vegyészmérnök szerettem volna lenni, de négyévesen gyermekbénulás ért, ezért csak olyan egyetemet választhattam, amelyik egyetlen épületből áll. Ennek 1964-ben a Közgazdaságtudományi Egyetem felelt meg, és mivel matematikából és történelemből egyaránt felkészült voltam, és kedvet is éreztem a közgazdász pálya iránt, oda jelentkeztem. Az utolsó évben Kovács Géza professzor, a magyar jövőkutatás megalapítója meghívott, hogy legyek tagja az akkor alakuló futurológiai kutatócsoportnak, és foglalkozzam a jövőkutatás módszertanával. Örömmel tettem eleget a meghívásának, és azóta is a jövővel való tudományos foglalkozást tekintem a hivatásomnak.

A tudományos jövőkutatás nyilván nem tévesztendő össze a kristálygömbös jövendőmondással, de mennyire lehet megbízható? Eddig kik fordultak önhöz tanácsért, kik vehetik hasznát előrejelzéseinek?

Az előrejelzések megbízhatóságát a tudományos elmélet és módszertan, valamint a jövőkutatók felelős gondolkodása szavatolja. A jövőkutatók is tévedhetnek, de nem az a célja az előrejelzéseknek, hogy bekövetkezzenek, hanem az, hogy rámutassanak a reális lehetőségekre, segítsék valóra válásukat, illetve felhívják a figyelmet a katasztrófákra mutató tendenciákra, és segítsenek elkerülni bekövetkezésüket. Mi, jövőkutatók nem tanácsadók vagyunk, hanem olyan szakemberek, akik a döntések meghozatalakor a felelős gondolkodásra, a távlati szempontok figyelembevételére és a komplex problémakezelésre irányítják a figyelmet. Kizárólag jelenorientáltan és részkérdésekre koncentrálva nem ajánlatos döntéseket hozni. A felelős gondolkodáshoz az is hozzátartozik, hogy az előrejelzések kidolgozásakor figyelembe vesszük a lakosság, tehát az érintettek véleményét is, hiszen az ő jövőjük formálásán dolgozunk. Előrejelzéseinket azokon a területeken hasznosítják, amelyek hosszú távú és komplex gondolkodást kívánnak, így elsősorban a stratégiai tervezésben, a területi és a várostervezésben, az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem területén. Hazánkban és a világon általában még nem érték el, hogy a tudományos jövőkutatás eredményeit az állami vezetésben döntő meghatározóvá tegyék.

Írásunk folytatása a La femme Jövőnk című különszámában olvasható!