Itt, ahol az olasz tóvidék édenkertje találkozik az Alpok hófödte csúcsaival, a klíma enyhe, meglepően mediterrán, virágillat balzsamozza a kristálytiszta levegőt. A tavak különböznek a világ minden más tavától: tűnődők és lágyak, illatosak ‒ az ősi parkokból áradó olajos aromáktól. A Garda, a Comó-i és a színét kékről zöldre változtató, elbűvölő szépségű Lago Maggiore, a tavak királynője.

Első látásra talán csalódást okoz a magyar turistáknak, akik minden tavat a Balatonnal mérnek össze, és kisebbnek találják a magyar tengernél. Holott a 65 km hosszú és 3‒5 km széles Lago Maggiore Olaszország második legnagyobb tava. Úgy kanyarog a partjait övező hegyláncok közt, akár egy folyam. Teljes egészében sehonnan sem látni, talán emiatt érezzük kisebbnek. Lényegesebb különbség, hogy szemben a Balaton pár méteres mélységével, az alpesi tó szinte feneketlen: 372 méter. Nyáron sem melegszik fel, hőségben kellemesen hűsít, télen viszont sosem fagy be, ami nem mondható el a Balatonról. Nyaranta itt is megtelnek a strandok, napozni pedig szinte egész évben lehet, a tavon télen is közlekednek a part menti panorámahajók, szárnyashajók, autós kompok. Bár a nyaralás főszezonja a nyár, a holtszezon gyakorlatilag ismeretlen. Minden évszakban lehet túrázni a hegyekben, aztán nagyokat pihenni és jókat enni: Lombardia az ínyencek paradicsoma is.

Kicsit francia és nagyon olasz

Miközben a tó erőt, nyugalmat áraszt magából, partvidéke izgalmasan változatos. Északi, legkisebb része átér Svájcba ‒ a filmfesztiváljairól nevezetes Locarno városával együtt. Keleti partja Lombardiához tartozik, a nyugati Piemonthoz, a déli belesimul a hatalmas Pó-síkságba. Lombardia északi részén, közvetlenül az olasz‒svájci határ mellett még a harangok is másképpen szólnak, mint délebbre: nem fürgén, vidáman csevegve, hanem lassú, mély kondulással, mint a longobárd kolostoroké. Fent, a magaslatokon az ellenreformáció templomai őrködnek éber tekintettel, mintha még mindig attól tartanának, hogy a svájci völgyeken át ide is átcsapnak a protestálás hullámai. Azóta változtak az idők, igazodtak a megváltozott körülményekhez. Ma innen járnak át dolgozni az olaszok Svájcba, onnan a bevásárlók jönnek, mert majd’ minden olcsóbb, mint náluk.

Az olaszoknak viszont előnyösebb otthon tankolni, mert ott olcsóbb a benzin. A mi turistáinknak is megéri itt foglalni szállást, közel a határhoz, mivel a svájci szállodaárak csillagászatiak, kivált síszezonban. Piemont, a tó jobb partján, megint egészen más, ott a francia szomszédság érezteti hatását. Az egykor a Savoyai grófok birtokához csatolt tartomány ma már nagyon olasz, de a hegyi falvak többségében máig beszélik a helyi francia dialektust. Kétnyelvű utcatáblákat is láthatunk az Aosta-völgyben.

A teljes cikk a La femme 2017. őszi számában olvasható.