Hatalmas lendülettel eldöntjük, hogy január elsejétől egészségesebb étrendet követünk, beiratkozunk egy fitneszterembe, vagy többé nem hagyjuk, hogy felidegesítsen a főnök. Ahogyan telnek a hetek, észrevesszük, hogy elhagyásra ítélt szokásaink szép lassan visszaszivárognak az életünkbe. Már ott lapul a csokis nápolyi a szatyorban, az edzőholmi bent maradt a szekrényben, és reggel jókora veszekedés tört ki a munkahelyen.

 

Vajon az újévi fogadalmakhoz szervesen hozzátartozik, hogy meghiúsuljanak? Pszichológusok elemezték ennek törvényszerűségeit, és a tanácsaik segítségével a döntéseink túlélik a buktatókat.

 

Szeretjük a kitűzött dátumot

 

Miért van szükség arra, hogy éppen az új év első napján kezdjük a változást? Hiszen lehetne ez nyár közepén is! Mégis, tízszer nagyobb a siker valószínűsége, ha ezt január elsejéhez kötjük. A kitartást növeli, a szándék erejét megerősíti az általánosan elfogadott dátum. Ez pedig régóta ehhez a naphoz kötődik. Már az ókori Babilóniában és Rómában is ismert szokás volt az új év kezdetén ígéretet tenni az isteneknek egy-egy elhatározással kapcsolatban. A tradíció a középkorban is folytatódott, a lovagok ekkor erősítették meg a királynak tett hűségesküjüket. Ma már mindenki személyes fogadalmakat tesz, és leginkább önmagának szeretne megfelelni.

Dr. Neil Farber a Psychology Today című szaklapban összegzi a leggyakoribb fogadalomtípusukat. Az elhatározásaink többsége, mintegy 44 százaléka az önfejlesztéshez kapcsolódik: ilyen az egészségért folytatott tevékenység, a dohányzás elhagyása, egy új nyelv elsajátítása, továbbképzésre beiratkozás. De ide tartozik a stressz megfelelőbb kezelése, több önmagunkra fordított idő, kevesebb tévénézés.

 

A fogadalmaknak szintén népszerű csoportját alkotják a pénzügyi kérdések, bizonyos összeg rendszeres megtakarítása, észszerűbb költekezés. A sorban ezután következik az egészségesebb étrend, a karcsúsodás, az izomépítés. A kapcsolatainkat érintő fogadalmak a teljes halmaz 23 százalékát teszik ki. Ezek értelmében szeretnénk több barátot szerezni, a meglévőkkel szorosabb kapcsolatot tartani, több időt szánni a családtagokra, az egyedülállók ilyenkor a házasság mellett döntenek, a párok a gyermekvállalás mellett.

 

Akármelyik fajta fogadalmat fontolgatjuk, a bűvös január elseje ott él bennünk. Csábít a megvalósulás ígéretével, fenyeget a kudarc lehetőségével.

 

A lelkesedés elolvad, mint a hó?

 

Fogadalmaink bukása nem kizárólag az akaratunk gyengeségéből fakad. Szakítani kell hosszú ideje fennálló szokásainkkal, és ez egyáltalán nem könnyű. Az Ottawai Egyetem

A MEGSZEGETT FOGADALOM KUDARC

A meghiúsult elhatározás duplán kelt rossz érzést. Egyrészt az elmaradt eredményt hiányoljuk, másrészt lelkiismeret-furdalásunk támad, mert nem voltunk eléggé elkötelezettek.

pszichológusa, Tim Pychyl vizsgálata az evolúciós és biológiai okokat is felfedte. A rögzült szokások és viselkedések ősidők óta a túlélésünket biztosítják. Előhívásukhoz nem kell hosszasan mérlegelnünk, azonnal megjelennek, ha hozzájuk kötődő helyzet áll elő. Az ősember futni kezdett, ha vadállat kergette, és ha étel került elé, annyit evett, amennyit csak bírt – nem tudhatta, milyen hosszú ínséges idők várnak rá. Ilyen helyzetek ma már kevésbé következnek be, mégsem vagyunk képesek eltérő módon cselekedni stressz vagy étkezés esetén. A feladat, hogy azokat az agyi területeket befolyásoljuk, amelyek hibás szokásainkért felelősek. Ezt csak tudatosan, önmagunk folytonos emlékeztetésével érhetjük el.

 

Gyakori hiba, ha egyszerre túl sok fogadalmat teszünk. Hogyan lennénk képesek hirtelen péksüti helyett zabkását reggelizni, hajnalban úszni járni, megtanulni olaszul, és este tizenegy előtt mindennap lefeküdni? Ugyanilyen tévút, ha túlzottan nagy változást tűzünk magunk elé. Aki 115 kilót nyom, ne akarjon 55 lenni a strandszezonra, és felesleges a kertes házba költözést megfogadni, ha még a lakótelepi másfél szobáson is ott a

törlesztőrészlet.

 

A legnagyobb hiba, ha nem önszántunkból, a saját igényeinknek megfelelően teszünk fogadalmat, hanem egy trend, társadalmi vagy családi nyomás hatására. Ez esetben szinte garantált a sikertelenség – sőt, ha megvalósítjuk is a célt, az sem tesz boldoggá, mert nem a miénk.

 

Így marad tartós a fogadalom

 

A meghiúsult elhatározás duplán kelt rossz érzést. Egyrészt az elmaradt eredményt hiányoljuk, másrészt lelkiismeret-furdalásunk támad, mert nem voltunk eléggé elkötelezettek. Néhány trükkel növelhetjük az esélyt a sikerre.

 

• Pozitív üzenetként fogalmazzunk! Ha azt mondjuk, nem eszem többé fánkot és kakaós csigát, máris a megfosztottság érzése kerít hatalmába. Ezzel szemben, ha „minden reggel szép, színes gyümöcsturmixszal kezdem a napot” felkiáltással indítunk, a hangulatunk és a kitartásunk is javul.

• Maradjunk a realitások talaján! Olyan fogadalmat tegyünk, melynek megvalósításához megvannak a belső tartalékaink és a lehetőségeink. Csak egy kis céltudatosságra, odafigyelésre lesz még szükség, és célba érünk. Lehet, hogy nem tudunk elköltözni, de némi átrendezéssel praktikusabb lesz a lakásunk. Talán nem engedhetjük meg magunknak havonta a kozmetikust, de rendszeresíthetjük a házi arcpakolást.

• Bontsuk kisebb lépésekre! Érdemes részcélokat megfogalmazni, így egy-egy állomás elérése további lendületet ad a folytatáshoz. Havonta egy kiló mínusz kedvezőbben hangzik, mint tizenkét kiló az év során. Félmaratont szeretnénk futni? Talán már akkor elmegy a kedvünk, ha ezt kimondjuk. De hetente kétszáz méterrel többet futni, mint a múlt héten, már elég hihető.

• Jutalmazzuk magunkat a részeredményekért! Távoli célokhoz kitartást ad, ha a kis lépések elérésekor megajándékozzuk magunkat valamivel. Mindig előre döntsük el, hogy mikor mi lesz a jutalom. Lehet egy szabad délután, egy régóta vágyott könyv vagy film, egy vacsora a kedvenc éttermünkben.

• Avassunk be másokat is! Sokkal nagyobb az esély a fogadalmak betartására, ha néhány családtag vagy barát is tud róla. Biztatást kapunk tőlük, és meg is kérhetjük őket, ellenőrizzék a kitartásunkat.

• Terv szerint haladjunk! A megvalósítás lehető legtöbb részletét dolgozzuk ki, akár írásban is. Így, mint a diákok az órarendhez, ragaszkodhatunk a tervhez, és biztonságban érezzük magunkat.