"Mit jelent egy nő számára a cipő? Miért van ekkora szerepe érzelmi életünkben, és hogyan ad szilárd tartást önbizalmunknak?"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Magas sarkak vonzásában

Mit jelent egy nő számára a cipő? Miért van ekkora szerepe érzelmi életünkben, és hogyan ad szilárd tartást önbizalmunknak?

A cipők és mindenféle lábbelik az idők kezdete óta szolgáltak a rang, a társadalmi pozíció, az anyagi helyzet jelölésére, és ugyanakkor egyéni, személyes jegyeket is elárulnak viselőjükről. A cipő kényelmi szempontjai általában igencsak másodlagosak. A nők nagyjából 80%-a vesz a méreténél egy számmal kisebb cipőt! A valós igények és fantáziaviláguk összeütközésekor leggyakrabban a vágyálmaiknak tesznek eleget. Szinte mindig annál vonzóbb egy cipő, minél távolabb áll a hasznosság és kényelem beszűkítő kereteitől. Ilyenkor nem eszköz, hanem ezen felülálló, énképüket meghatározó díszítőelem.


 

A legelső lábbeli a világ szinte minden táján a szandál volt. Létrehozásának nyilvánvaló célján, szükségességén és hasznosságán azonban már ekkor is felülemelkedett. Természetesen ennek sem csak a ranghoz és életvitelhez kötött lehetőségei voltak, hanem a különböző népeket is jellemezték gazdasági szokásaikon, tradícióikon át.

 

Ékszeres lábak az ókorban

 

Az egyiptomiak igen hamar, már Kr. e. 3500 körül készítettek magunknak papiruszalapú talpból és nyersbőr szíjakból szandált, védekezésül a durva talaj és a forró homok ellen. Ezek a saruk a talpat leszámítva szinte az egész lábat szabadon hagyták, de a szíjakat az egyiptomi nők már akkor ékszerekkel díszítették. A római császárnék sarujának talpát tömör aranyból öntötték ki, ezzel is jelezve jómódjukat, míg a drágakövekkel ékesített pánt igen mutatós hatást biztosított.

 

Tipegő nők Velencében

 

A velencei chopine, melynek már saját korában is turisták tömegei jártak csodálatára, éppen csak a járást nem tette lehetővé viselőjének, akit gyakran 80 centivel emelt a föld fölé, és aki még az egy helyben álldogáláshoz is két szolga segítségére szorult. Ez a lábbeli a nőt elérhetetlen magasságokba emelte, és akárcsak a fűző, minden kényelmi, gyakorlati tényezőt mellőzött. Ennek a többnyire parafából készült talpnak a divatja egyébként a 15. században szinte teljesen kimerítette az ország parafakészletét. Érdekes módon az egyházi méltóságok azért pártolták e lábbelik viselését, mert megakadályozták a nőket a kor erkölcse szerint oly bűnös elfoglaltságokban, mint a tánc.


 

A zsugorított lábú nők Kínában

 

A legtöbb ország a maga módján válaszolt a szigorú szexuális korlátokra. A szexuális passzivitás nemcsak a pornográfia, a prostitúció létrejöttében, de akár a cipők formájának változásaiban is tetten érhető. Kínában az elfedettségben rejtező erotika főként a lábra irányult. Már körülbelül a 10. században megkezdődött az a folyamat, amelynek eredményeképpen az ún. lótuszláb fétise kialakulhatott. Elsőként előkelőbb családok körében lett szokás – nyilván, ahol a lány egyetlen szerepe az előnyös férjhez menetel volt –, hogy a lány lábát, nyolcadik éve körül, lábujját a talpához szorítva szorosan elkössék. Ezt aztán minden egyes fürdés után még szorosabbra kötötték, míg mind kisebb és kisebb cipőméretet tudtak a lábára adni. A legdicsőbb lábméret, a végső cél az „Arany Lótusz”, azaz hét és fél centiméteres láb elérése volt. Ez a megnyomorított testrész lett a női erotika legvégső szimbóluma, így aprócska lábukat fehérneműszerűen finom, hímzett cipőcskékbe bujtatták.

 

 

A magas sarkak vonzása

 

Ma már olyan szinten megszokottnak, természetesnek hat, ha egy nő magas sarkakon, talpakon tipeg, hogy nemigen kérdőjelezzük meg, tulajdonképpen miért is vállaljuk ezt a szükségtelen kényelmetlenséget. Mi teszi a megemelt lábat olyannyira impozánssá, hogy ezt választjuk egy kényelmesebb lapos talpú cipő viselése helyett?

 

A chopine és lótuszlábak kapcsán már felismerhettük: adott kultúrák férfijai számára a nő megemelése, felemelése, ugyanakkor „passzivitása”, röghöz kötöttsége is vonzó. Ez a nő törékenységét, kiszolgáltatottságát hangsúlyozva bírja rá az udvarlót a védelmező, segítő magatartásra.

 

Mindemellett még egyszerűbb élettani, ösztönökben rejlő jelenségekre is ismerhetnek, akik az állatvilág szokásaiban keresnek párhuzamokat. Egyrészt a magassarkúban megfeszülő vádli a nő vadászösztönét növelheti, míg a spiccbe merevülő lábfej sok állatfajnál a nőstény szexuális hajlandóságának jele. Mi azonban, a magasított cipő születésétől több évezredre, már rengeteg plusz kulturális és érzelmi, ízlésbeli többlettel rendelkezünk. Ahogy haladunk az időben, egyre több és több lehetőség rejlik majd az önkifejezésre, vágyálmaink beteljesítésére a cipők végtelenjében. 

Maczák Orsolya Rita Maczák Orsolya Rita cikke 2015. június
címkék:
Divat
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.