A rendszerváltást követően, 1990-ben választottak meg először. Itt születtem, Felcsúton, elvállaltam a feladatot, pedig korábban nem volt közöm a faluvezetéshez. Akartam ezért a faluért tenni. Azok ilyen idők voltak – mondja akkurátusan. A gépész szakmájú, ma is jó kiállású Noll Zoltán kinézetre inkább igazi gazdálkodó, mint városatya, és amit most csinál, közelebb is áll ehhez a képhez. Az egész családi vonala is erre hajaz, mert a felmenői is mind a földből éltek, így vagy úgy. De ne ugorjunk ekkorát. Noll Zoltán, aki tizenkét esztendőn át terelgette a nagyközség sorsát, fejlődését, felnőtté válása óta dédelgetett ugyanis magában egy rejtett titkot. Olyan családi „ereklyét”, amilyet ugyan sok família rejteget, de csak kevés van, amelyik ragaszkodik a felélesztéséhez.

Látták a helyét

Zoltán pedig ilyen ember. Sőt! Talán egyetlen az ilyen dédelgetők között. Amikor elindulok hozzá, a falu, Felcsút közepén kérdezősködve utána, megállva a buszmegállóban ácsorgók mellett, rögtön eligazítanak a helyiek: „Egyenesen, át a községen, de majd az új, most épülő vasúti átjáró előtt forduljon jobbra – magyarázzák hevesen, – ott majd táblán látja, merre vezet az út a Noll tanyára!” Mert a Noll tanyának híre van. Tán már országos is, de helyi bizonyosan. Sőt, nemcsak története, híre, hanem legendája is: részben családi, részben nemzedéki…

De ehhez nézzünk bele a múltunkba. Noll Zoltán az 50-es évek elején született, akkor, amikor a Nollok egykori gazdasága Felcsút határában már sehol sem volt. Pontosabban a tanyabirtok helye még fellelhető volt nyomokban, de mert a háború után államosítottak, a föld már nem az övék volt, a régi birtoknak csak a neve maradt meg, de a parcellát javarészt összeszántották a többiek földjével. „A helyét azért mi még láttuk – mondja Zoltán határozottan –, mert ugye a tanya alapjait, a köveket, a falakat nem nagyon tudták beszántani, a házhely nyomai megmaradtak.”

Újraélesztés

Vagyis a Noll család pontosan tudta, hol volt a nagypapa tanyája, amelyet ugyan be kellett vinni a közösbe, de az mindig is a Nollok jussa volt. Noll Zoltánnak, a gépésznek, aki három cikluson át irányította Felcsút életét, volt is egy nagy álma, amelynek szellemében a rendszerváltástól kezdve munkálkodott: ő ugyanis már régen azon a fogadalmán ügyködött, hogy nagyapai jussát, a Noll tanyát, amelyhez szorosan köti gyermekkora, ő újraélessze. „A nagyapám ezt a tanyát 1920-ban építette, de a második világháborút követően elkobozták. Nagyapám kalandos életű ember volt. Megjárta Amerikát is, pincér volt odakint, de a kinti karrierjét derékba törte a szesztilalom. És mert nem volt pia, neki ott befellegzett, hát hazajött…” 

Azt a megörökölt nagyapai álmot dédelgette Noll Zoltán egész életében, hogy visszaszerezze a régi családi birtokot, ahogy egykor magának megfogadta. „Úgy voltam vele már 2002-ben, amikor az ötvenedik évemhez közeledtem, hogy ha ennyi idősen nem fogok neki az újjáépítésnek, akkor abból már semmi se lesz! Az első parcellákat én már a rendszerváltás előtt megvásároltam. Elmentem a téeszelnökhöz, s mondtam neki, itt van ez a néhány hold, ti nem használjátok semmire, én meg visszavenném a nagyapa tanyáját. Ugye a faluban mindenki tudta, hogy az a mi földünk volt, végül sikerült is, az elnök még a párttitkárhoz is elment az engedélyért.” És milyen jól tették. A rendszerváltás utáni földtörvényben az állt, hogy mindenki, akinek földje van, elővásárlási jogot élvez az a körüli földek megszerzésére. Így aztán Zoltánék megvásároltak a tanyához majd’ 10 hektár földet, volt benne mező, erdő és egy kis horgásztó is, amit hajdan a katonaság egy patak felduzzasztásával hozott létre.

Kert és panzió

A Noll család, Noll Zoltán és négy gyereke − három lánya és a fia − gyakran kijártak erre a területre, és sok idegennel, kirándulóval, természetkedvelővel találkoztak a tanya környékén. Készen állt hát a terv, mire pénzük és energiájuk is lett elég a megvalósításhoz. 2001-ben Zoltán terveket rajzolgatott, majd átalakította azokat számtalanszor, végül létrejött egy kis dombtetőn a kétszintes, hajlított fedelű udvarház. „Mi, a feleségemmel kertészkedésben, turizmusban gondolkoztunk. Ötvenéves koromban álltunk neki a gyerekeinkkel. A falutól két kilométerre lévő tanyát két év alatt sikerült felépíteni. Célként két funkciót jelöltünk meg: az egyik a kertészet, aminek százéves hagyománya van a családban. Meghatározó növényünk a körülbelül négyezer tő levendula, melyből kézműves termékeket, levendulaolajat és -vizet állítunk elő. A másik pedig a valódi falusi turizmus.”

Négy napraforgós minősítésük van, a panzióban hat szoba fogadja az aktív pihenésre