Tanult, képezte magát, kereste a lehetőségeket, míg meg nem találta élete második álomállását. Két évet töltött a Malévnál földi szolgálatban, majd huszonötöt légiutas-kísérőként. Ott találkozott Görög Ibolya protokollszakértővel, aki olyan nagy hatással volt rá, hogy az előadása után rögtön tudta: a repülés mellett a protokoll az a terület, amit „neki találtak ki”. Aztán egyik napról a másikra munkanélküliként találta magát, miután a légitársaság 2012 februárjában csődöt jelentett. Pedig Böröndi Mária akkoriban a repülés mellett már protokolltanfolyamokat is tartott a kollégáinak, és hatodik éve vezette a vállalat VIP- és kormányzati járatokért felelős csoportját.

„Minden összedőlt. Eleinte fel sem fogtam, mi történik velem, szétesett a Malév-család. Aztán lassan rá kellett ébrednem, hogy elég rosszak az esélyeim. A repülést már nem akartam folytatni, a fapados légitársaságok egyébként sem alkalmaznak negyven év feletti stewardesseket. Ami esetleg egy másik lehetőség lett volna, külföldre költözni sem akartam, a családom miatt” – meséli a jelenleg is Budapesten élő Mária. Egy családi kupaktanácsot követően, ahol párja és fia felsorakozott továbbtanulási tervei mellett, befejezte egykor abbamaradt főiskolai tanulmányait, majd belekezdett egy protokoll-szaktanácsadó és rendezvényszervező másoddiplomás képzésbe is. Közben folyamatosan próbált állást találni.

Nehéz helyzet

„Nagyon nehéz időszak volt. Miután az ember elküldi a sokadik önéletrajzot, és a legtöbb helyen még csak válaszra sem méltatják, megrendül az önbizalma, és egyre gyakrabban teszi fel magának azt a kérdést, hogy: én tényleg nem kellek már sehol? Csaknem 30 végigdolgozott évvel és tapasztalattal a hátam mögött tényleg nem tudok semmi olyasmit, ami egy cég számára értéket képviselne?” – emlékszik Mária. Ez a csaknem két és fél év azonban sok mindenre meg is tanította. Az egyik nagy pozitívuma ennek az időszaknak, hogy sokkal több ideje jutott önmagára és a családjára.

A főiskola mellett pedig ingyenes munkaügyi – például kommunikációs vagy a 40 felettiek elhelyezkedését segítő európai uniós, illetve angol nyelvű – képzésekre járt, igyekezett ápolni és továbbépíteni már meglévő kapcsolati hálóját is. „Korábban, ha valaki arra panaszkodott, hogy nem talál állást, sajnáltam ugyan, de nem tudtam igazán átérezni a helyzetét. Most már teljesen megértem mások elkeseredését.” Szerinte az idősebb generáció nagyon nehéz helyzetben van, részben azért, mert kevesen vágnak bele ismét a tanulásba, és versenyezni akarnak a fiatalokkal, de talán ennél is nagyobb probléma, hogy a legtöbben egyszerűen nem értékelik helyén azt, amit tudnak, amiben kiválók. Ehelyett akaratlanul is arra koncentrálnak, amiben hiányosságaik vannak, és irreális célokat tűznek ki maguk elé, amelyekben kódolva van a kudarc. Megvalósítható tervek kidolgozásához viszont magas fokú önismeretre van szükség, és persze nélkülözhetetlen, hogy valaki álljon az ember mögött, és a legnehezebb pillanatokban is támogassa.

Egy ötvenéves nő

„Csodálom a virágkötőket, de nekem nincs meg a megfelelő kézügyességem ehhez a munkához. Orvos, mérnök, de manöken sem leszek már. A repülőgépek fedélzetén viszont sok év alatt megtanultam, hogy rugalmasan alkalmazkodva, a rendelkezésemre álló eszközökkel kell megoldanom minden szembe jövő problémát. Mindig is rajongtam a viselkedéskultúráért, ezenkívül hittem abban, hogy ha valamibe energiát fektetek, az mindig megtérül. Ugyanakkor felmértem, hogy nekem az életkoromból adódóan már nincs időm egy teljesen új területen felépíteni magam, és nevet szerezni, egy saját cég alapításához pedig sem a szükséges tőkém, sem a bátorságom nincs meg” – mondja.

Néhány hétig dolgozott adminisztrációs munkakörben is, végső elkeseredésében vállalva a keveset fizető, kihívást egyáltalán nem jelentő állást. Szeretteinek azonban gyorsan feltűnt, hogy nem boldog, és nem is motivált, ezért inkább arra kérték: folytassa tanulmányait és a kutatást egy, a személyiségéhez jobban illő munka után.

2014 augusztusában sikerült megtalálnia élete második álomállását, vagyis inkább azt a vezetőt, aki figyelembe vette a tudást, a tapasztalatot, és bizalmat szavazott egy ötvenéves nőnek. Mária jelenleg protokoll- és rendezvényszervezőként dolgozik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH). „Végre valahová behívtak interjúra. Úgy éreztem, jól is sikerült, de amikor hazaértem, megint elbizonytalanodtam. Két nappal később felhívtak, hogy valóban engem választottak” – idézi fel az emlékezetes pillanatot. Már az első héten belecsöppent egy sajtótájékoztató megszervezésébe, és sikerrel vette az akadályt.

Álomállás

„Imádom a munkám. Minden nap új kihívás, minden nap inspiráció, hogy ismét tanuljak valamit. Ma már több száz fős nemzetközi konferenciák rendezését koordinálom, tartottam már szakmai előadást a kollégáimnak, és az egyik kiemelt feladatom az elnöki protokoll koordinálása. Tavaly karácsonykor az egyik legszebb ajándékot kaptam, amikor az év hr-élményének neveztek. Akkor úgy éreztem, minden korábbi nehézség megérte, és végre újra a helyemen vagyok. Egy olyan csapat tagjaként dolgozhatom, ahol számít a tapasztalatom, ahol meghallgatják az ötleteimet, és figyelembe veszik a véleményemet. Ismét egy fantasztikus, profi team tagja vagyok” – mondja Mária, aki közreműködik hátrányos helyzetű gyermekeket és nevelőszüleiket a helyes médiahasználatra segítő projektben, de a jelenlegi legkorszerűbb képzést nyújtó médiakultúra-műhelyek átadásának megszervezésében is. Mindeközben persze nem feledkezik meg arról sem, hogy belső kurzusokon vagy éppen egy nyelvtanfolyamon képezze önmagát tovább. Ars poeticája továbbra is a 3L, a Life Long Learning, azaz az élethosszig tartó tanulás.

Kivételesen szerencsésnek érzi magát, amiért reggelente mosolyogva indul a munkahelyére.

„Megtanultam nagyra értékelni a harmonikus időszakokat az életemben. Megtanultam dicsérni és köszönetet mondani. Sokan nem is gondolják, hogy ez milyen fontos. Máig jó kapcsolatot ápolok a volt kollégáimmal is. Megtanultam, hogy a boldogulás nem mindig az anyagiakon múlik. Megtanultam, hogy rugalmasnak kell lenni, akármilyen nehéz időszakot élünk is. Megtanultam, hogy soha nem szabad bezárkózni otthon, és feladni a harcot” – összegzi Mária az elmúlt évek tanulságait.

Személyes mottója:

„Amikor találsz valamit, ami annyira leköt, hogy nap mint nap akár ingyen is csinálnád, akkor célegyenesben vagy. Ha találsz valakit, aki hajlandó érte fizetni is, akkor megvan a hivatásod.” /Nick Vujicic/