Volt tanár és áruházvezető, most tolmács, üzletasszony, projektvezető, szaktanácsadó és önkormányzati képviselő. Életének négy mozgatórugója a hit, az akarat, a kitartás és az alázat.

Lehoczky Enikő valójában folyamatosan pályát – vagy legalábbis irányt – vált. Első diplomáját a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem német−testnevelés szakán szerezte, de csupán két évig tanított, Miskolcon. Ezek után svájci, német, osztrák tulajdonú cégeknél dolgozott. Harminchat éves korában a Praktiker egyik budapesti üzletének áruházvezető-helyetteseként ment szülni. Addigra megszokta, hogy a korábbi lakhelyén, Debrecenben tapasztaltakkal ellentétben Őrbottyán és Budapest között nem volt tömegközlekedés, mindent csak autóba ülve tudott elintézni, azt is a szélrózsa minden irányában.

„Mivel hét közben Budapesten dolgoztam, sőt gyakran hétvégén is, nem volt kapcsolatom a helybéliekkel, a munkatársaimon kívül alig találkoztam emberekkel. A világ akkor nyílt ki, amikor a lányom óvodába kezdett járni” – meséli. 

„Időközben Anna és én magunkra maradtunk, és mivel nem akartam, hogy bébiszitter nevelje fel őt, úgy döntöttem, teljesen átalakítom az életemet. Még a gyes alatt elvégeztem a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán a nemzetközi kommunikáció szakot. Éjszaka tanultam: lefektettem a lányomat, aztán éjjel 1-től hajnal 5-ig bújtam a könyveket. Erőt próbáló volt ugyan, de minden percét örömmel csináltam végig. Az eredmény pedig az lett, hogy negyvenéves koromban átvehettem public relations (PR) szakos közgazdász diplomámat is. Bár sokan félnek a vállalkozói életmódtól, az én célom az volt, hogy a saját lábamra álljak” – emlékszik. Diplomamunkája olyan jól sikerült, hogy a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) elnöke arra kérte, mutassa be eredményeit egy szakmai konferencián is, mert az anyag előzmények nélküli a szakmában Magyarországon.

Válaszúton

Ezek után Lehoczky Enikő először szakfordítóként és tolmácsként kezdett dolgozni saját vállalkozásában, majd 2007-ben megalakította a Gilvádi Kft.-t és annak fordítási üzletágát, a Gilvádi Fordító- és Tolmácsirodát. Az elsődleges szempont mindvégig az volt, hogy olyasmit csináljon, ami otthonról is megoldható úgy, hogy minél több időt tölthessen a lányával. Nélkülözhetetlen segítséget kapott édesanyjától, aki bébiszitterkedett, amíg ő dolgozott.

„Sokszor hallottam a családomtól, hogy végre megint szükségem lenne egy rendes állásra. Fix munkahelyre gondoltak, ahová mindennap bemegyek dolgozni, és ahol állandó fizetést kapok. Szerintük ez teremtette volna meg kiszámíthatóságot az életemben. Csak nehezen értették meg, hogy én ezt az utat választottam, és ma is ezt választanám. Azt csinálom, amit szeretek, és közben szabad vagyok. Kaptam barátokat, szeretetet, megbecsülést, az ügyfelek és üzlettársak elismerését, ugyanakkor kihívásokat, amelyekből tanultam és tanulok” – mondja.

2010-ben az egészségvédelemmel és -megőrzéssel is bővítette cége tevékenységi körét. Majd testsúlykontrollal és szépségápolási termékekkel színesedett tovább a paletta.

Elégedetten

Kortársainak azt tanácsolná, fogadják el, hogy egyetlen dolog van az életben, ami állandó, ez pedig éppen a változás. Aki halad az áramlattal, azt nem érheti meglepetés. Ehhez azonban folyamatos alkalmazkodásra és tanulásra is szükség van. Lehoczky Enikő szerint a magánszférában a legnagyobb kincs az ügyfél bizalmának elnyerése, az egyik legfontosabb feladat pedig megőrizni azt. Ő mindig a win-win szituációk létrehozására törekszik, azokra a helyzetekre, amelyekből minden érintett fél elégedetten távozik. Olykor persze ő is elbizonytalanodik – például amikor a jól elvégzett munka ellenértékéhez csak nagy viszontagságok árán jut hozzá, akár régről ismert partnerek esetében is. A méltánytalanság bosszantja. 

Enikő mostanában fél 6-kor kel, elkészíti lánya tízóraiját, kikíséri a buszmegállóba. Utána gyalogol 50 percet, olvas egy csésze kávé mellett, és 8.30-kor nekivág a munkanapnak. „Fogadom a megrendeléseket, ajánlatokat készítek, új ügyfeleket nyerek meg, ápolom a kapcsolatot a meglévőkkel, és igyekszem segíteni a munkatársaimnak. Igyekszem tartani az előző este pontosan megtervezett időbeosztásomat, és bár olykor estébe nyúlóan dolgozom, az olvasásra, önfejlesztésre és a lányomra mindig van időm. Vezetés közben rendszerint fejlesztő hanganyagokat vagy nyelvleckét hallgatok. Az életen át tartó tanulás a létformámmá vált” – meséli Lehoczky Enikő, aki idén ünnepelte ötvenedik születésnapját.

Édesanya, tolmács, gazdasági szakfordító, cégvezető, projektmenedzser, szaktanácsadó és önkormányzati képviselő. Életének négy mozgatórugója van: a hit, az akarat, a kitartás és az alázat.

Szilárd alapok

Úgy érzi, a leglényegesebb pályaváltás most történik az életében. „Valójában inkább irányváltás ez, amivel igyekszem a vállalkozásomat a megváltozott piaci körülményekhez és környezethez, célokhoz, elvárásokhoz igazítani. Jelenleg egy új projekten is dolgozom. Azokat a nőket szeretném segíteni, akik nem elégedettek magukkal, mert az évek során meghíztak, és elveszítették önbizalmukat, vagy egészségügyi problémájuk miatt muszáj szabadulniuk a fölösleges kilóktól. Egy testsúlykontroll-projektet szeretnék indítani Fogyókúra 40 felett néven. Az lenne a cél, hogy minél több nőnek segítsek abban, hogy megrendült önbecsülése ismét szilárd alapokra kerüljön” – árulja el terveiről. Azért dédelgeti ezt a tervet, mert úgy véli, az emberek szeretete, tisztelete mellett legalább ugyanolyan fontos önmagunk szerepének helyes értékelése. Csak akkor teremthetők kiegyensúlyozott, harmonikus emberi kapcsolatok, ha békében élünk önmagunkkal.

„Édesanyám a példaképem, és nemcsak nekem, hanem sok őrbottyáninak is. A rengeteg munka mellett mindig van ideje rám, pedig évek óta önkormányzati képviselő is. Együtt főzünk, együtt dolgozunk a kertben, együtt utazunk” – meséli Lehoczky Enikő lánya, Anna, aki a Gödöllői Református Líceum 8. osztályos, kitűnő tanulója.

Személyes mottója: 

„Bármilyen irányt választasz is, mindig akad valaki, aki azt állítja, hogy tévúton jársz. Mindig adódnak nehézségek, amelyek láttán kísértést érzel, hogy elhidd, kritikusaidnak van igazuk. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy megtervezz egy útirányt, és lépésről lépésre nyomon kövesd a végcélodig.” /Ralph Waldo Emerson/