Ezt odabiggyesztette a Földközi-tenger északkeleti csücskébe, hogy megkoronázza azt. Így keletkezett a helyiek szerint a szépség és a szerelem istennőjének szülőhelye, amelyet áldott szigetnek is neveznek.

Az áldást mi is megtapasztaltuk Lárnakába érkezésünkkor, egy egész napos eső formájában. A ciprusiak szinte soha nem láttak még májusban ilyen heves zivatart, szabadkoznak is, elnézést kérve a „kényelmetlenségért”. Valóban furcsa kezdete ez négynapos itt-tartózkodásunknak, hiszen a szigetet leginkább verőfényes időjárása miatt látogatják a turisták. A napsütéses napok száma egy évben 340, a levegő páratartalma pedig alacsony. A június és szeptember közötti időszak nagyon meleg és száraz, ezért ideális májusban, illetve októberben és novemberben idelátogatni. Az utószezonban különösen élvezhető a nyaralás, mert a tengervíz melegebb a levegőnél.

A múlt lenyomata

Ciprus a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete Szicília és Szardínia után. Története a rézkorig nyúlik vissza, a rézszín vissza is köszön a köztársaság nemzeti lobogóján. A hosszú és zűrzavaros történelem alakítóinak nyomai mindenhol láthatók, és éreztetik hatásukat. Ciprust földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően folyamatosan hívatlan látogatók szorongatták. A sziget vonzotta a föníciai és asszír kalózokat, illetve az egyiptomi, perzsa, görög és török hódítókat, de könnyű prédának bizonyult a francia keresztes lovagok, illetve a velencei és genovai kereskedők számára is. Sőt, biztosítékul szolgált a Brit Birodalom végnapjaiban is: 1878-tól a sziget brit közigazgatási terület lett, 1925-ben pedig Nagy-Britannia koronagyarmattá nyilvánította.

A britek múlt századi jelenléte okán Ciprus az ellentétek országa is. Ennek jó példája, hogy szinte minden nagyobb városban megfér egymás mellett a mecset és a tradicionális brit levélszekrény. Az ország hivatalos nyelve a görög mellett az angol, második nyelvként minden üdülőhelyen beszélik. A közlekedésben a balra tarts érvényes, az útjelző táblák, illetve a legtöbb egyéb általános információ Dél-Cipruson görögül és angolul is olvasható. A ciprusi görög nagyon különbözik a Görögországban beszélt nyelvtől. Létezik egy különleges, a máshonnan érkező görögök számára érthetetlen ciprusi akcentus. A szókincs hozzávetőlegesen 15 százaléka kifejezetten a szigetre jellemző, sok ógörög szóforma maradt meg. A ciprusiak nagyon büszkék nyelvükre, hiszen ez a homéroszi nyelv egyedülálló és különleges.

Életszeretetből ötös!

Az itt lakó ciprióták leggyakoribb szava: sziga – vagyis lassan! Ez a szó tökéletesen megmutatja a ciprusiak derűs és kiegyensúlyozott életszemléletét. Ráadásul a helyiek szívélyessége tisztelettel és őszinte vendégszeretettel párosul. Viharos és traumatikus jelenkori történelmükhöz viszonyítva csodálatra méltó könnyedséggel élik mindennapjaikat, pedig egy Törökország által megszállt és 1974-ben kettéosztott szigeten élnek. Közel százhetvenezer ciprusi görög kényszerült arra, hogy a sziget déli részébe költözzön, ugyanakkor harmincezer ciprusi török ment északra. A sziget a mai napig kettéosztott, de 2003 óta szabadabb az átjárás az úgynevezett zöld vonalon. A hivatalos védőzónán az átkelőhelyek száma növekedett, és az átkelési pontokat is rugalmasabban kezelik.

Gyöngyszemek a déli parton

Első napunkat Ájiá Nápán töltjük, amely piciny halászfaluból Ciprus legjelentősebb üdülőhelyévé fejlődött. Manapság a Földközi-tenger legismertebb diszkójával büszkélkedhet. Amint beérünk a városba, a bárok, éttermek és tengerparti ajándékboltok tarkasága, mediterrán hangulata fogad minket. A város közepén találjuk az Ájiá Nápá-kolostort, 1530 körül alapították. Tagadhatatlanul egyike a sziget legszebb velencei épületeinek – egy nyolcszögletű márvány szökőkúttal a gótikus kerengőben. Az ikonokkal díszített barlangtemplom a vasárnapi misék alkalmával tart nyitva. A

 A teljes cikk a La femme 2014. nyári számában olvasható.