Miért is ne lenne vonzó a hírnév? Hiszen annyi jót kínál. A népszerű hiedelem ezzel kapcsolatban az, hogy ha az ember híres, melegebben fogadják: kedvesen mosolyognak rá vadidegenek is, nem kell megerőltetni magát ahhoz, hogy figyeljenek rá, és eddigi teljesítménye alapján biztos lehet abban, hogy nem utasítják vissza.
![](http://lafemme.hu/uploaded_images/hollywood-stars-in-vf-lr.jpg)
Nem kell azzal foglalkozni, hogy másokat megnyerjen- mások fognak annak örülni, hogy a híres ember fénye egy másodpercre rájuk vetül. A híres ember közelében mások is óvatosabbak: ne bántsák meg, ne idegesítsék, akár ne mondjanak neki ellen. Ha a híres embernek valami gondja van, az hirtelen mindenki problémája lesz - gondoljunk csak a sztárallűrökre, amelyeknek olyan engedelmesen és gyorsasággal tesznek eleget, mintha világrengető jelentőséggel bírnának. A híres ember panaszait komolyan veszik. Mindenkinek más dolga sincs, mint hogy boldoggá tegye. A híres ember a főnök.
A pszichológusok szerint a hírnév utáni vágy gyökere egy régi sérelemhez nyúlik vissza: a népszerűséget hajszoló valamikor nagyon jelentéktelennek érezte magát. Talán egy elérhetetlen szülő, akinek soha semmi nem tetszett, vagy észre sem vette csemetéjét.
MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR?
|
A jó nevelés egyik bizonyítéka, ha az ember gyereke nem vágyik arra, hogy híres ember legyen.
|
Nem volt esti mese, dicséret, vállonveregetés. A hiány akkorára nő, hogy most már a világ figyelme és törődése kell. Aki híres, arra a szülei is büszkék. Vagyis a jó nevelés egyik bizonyítéka, ha az ember gyereke nem vágyik arra, hogy híres ember legyen. De még ha szülők dicsérik is gyereküket és támogatják, akkor is van egy probléma. Akkor, ha a külvilág nem erősíti meg az otthonról kapott jelzéseket. Nem értik meg, nem bátorítanak a környezetben lévők. Nem olyan kedvesek, türelmesek.
Aki hírnévre vágyik, arra vágyik, hogy értékeljék és jól bánjanak vele. De a hírnév erre mégsem képes. A pletykalapok és sztárok magánéleti katasztrófái ennek ékes példái. Persze, vannak nyilvánvaló előnyei. De ott vannak a letagadhatatlan hátrányok. Ha egy híresség összeomlik, élete széthullik vagy őrült módra viselkedik a nyilvánosság szeme láttára, úgy kezelik, mintha ez az ő hibája, szerencsétlensége lenne. S nem mint a hírnév áldozatának.
![](http://lafemme.hu/uploaded_images/lady-gaga-oscar-party.jpg)
Aki híres szeretne lenni, azt szeretné, ha kedvesek lennének hozzá. De a világ nem olyan, hogy hosszú ideig képes lenne erre. Egyszerű az ok: a siker sokszor azt jelenti, hogy másokkal szemben emelkedik ki. Mintha ő különb lenne a tömegtől. Az ellenérzéseket egy ideig kordában lehet tartani. Eleinte több a tisztelet és a csodálat. Aztán jönnek a megjegyzések: hogyan nézett ki a legutóbbi díjátadón, smink nélkül jár vásárolni, milyen párt választ magának, milyen elhanyagolt a családja, és a legutóbbi filmje- az a mélypont!
A hírnév nemhogy erőssé tesz, hanem sérülékenyebbé: ezután korlátlanul lehet kritizálni, gúnyolódni rajta. A sértés senkinek sem esik jó, de a híreseknek azok vágják az arcába, akik amúgy nem tehetnék meg, ha az internet, az újságok nem adnának erre lehetőséget. Sosem volt ennél egyszerűbb gyűlölködni. Pszichológiai szempontból éppen a híres emberek azok, akik a legkevésbé képesek ezt jól kezelni. Azért vágytak hírnévre, mert nem elég vastag a bőrük. A hírnév ezen csak ront.
Minden magunkkal kapcsolatos félelem- hogy nem vagyunk elég okosak, szépek, értékesek- naponta megtalálja a szem előtt élő hírességeket. Van, amikor a bántás csak annak szól, hogy végre célpontot talált a gyűlölködő felgyülemlett frusztrációja. De van, amikor fájdalmasan betalál és érzékeny pontot érint. És van, amikor teljesen értelmetlen- de akkor is létezik egy ok, akármilyen abszurd, ami miatt nem szerethető. A legrosszabb, ha ezek a megjegyzések, kritikák úgy beágyazódnak, hogy semmilyen kártérítési per vagy varázsló nem tünteti el. A megbántódott hírességet pedig kevesen sajnálják. Miért állt ki? Senki nem kényszerítette, hogy ne legyen hétköznapi ember.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/john_travolta_plane.jpg)
A színészek, művészek közül sokan mondják, hogy nem olvassák a kritikákat, éppen ezért. Van, aki viszont igen, mert ez előre viszi. De valószínűleg csak akkor, ha ezt olyan ember mondja, akinek a véleménye mérvadó. Akár jó, akár rossz vélemény, jobb ha tudja, hogy különbség van aközött, amit a világ lát, és aközött, aki ő. Bár ez még a legátlagosabb embernek sem könnyű.
A hírnévvel foglalkozni azért is érdemes, mert sokan- köztük fiatalok- hiszik azt, hogy a sikeres élet egyik feltétele a hírnév. Vehetjük jelzésnek is: nem hírnévre vágynak, hanem tiszteletre, jó bánásmódra, arra, hogy értékeljék, hogy a hétköznapi élet már nem elég jó hozzánk. Ahelyett, hogy arra bátorítanánk ezreket, hogy legyenek sztárok, inkább arra kellene figyelni, hogyan legyünk udvariasak, hogyan hallgassuk meg a másikat otthon, munkahelyen, közösségekben. Nem olyan glamúros, az tény, de emberi. Ne a hírnév legyen a garancia a kedvességre és szeretetre.