Az étkezés a legalapvetőbb szükségleteink egyike, amelyet jobb esetben még élvezünk is. A világon azonban minden kultúra mást tart ínycsiklandó fogásnak: gondoljunk csak arra, hogy Európán kívüli kontinenseken mit szólnak ahhoz, hogy mi hurkát, agyvelőt vagy töpörtyűt eszünk?
Ugyanúgy, ahogyan ez nekünk természetes, Bangkokban is annak számít a sült hernyó, Peruban a nyárson forgó tengerimalac, Kambodzsában az egészben grillezett madárpók, vagy Thaiföldön a ropogós sáskacsemege. Ezeket a piacon kapható filléres fogásokat azonban inkább a nélkülözés csíráztatta ki a többmilliárdnyi éhes szájnak, nem pedig a különcködés vagy a sznobizmus.
Egy falat árából jóllakhatna egy egész falu
Természetesen vannak kevéssé bizarr, viszont annál vastagabb pénztárcákra szabott finomságok is. Ilyenek az ehető arannyal bevont szusik, vagy az aranyforgáccsal megszórt ételek. Évről-évre lista készül a világ legdrágább éttermeiről, melyen rendre az első helyre kerül a spanyol Sublimotion. Az Ibizán található különleges élményétteremben minden este csak 12 vendég számára készül el a vacsoramenü, amely 10 Michelin-csillagos séfből álló csapat által készített ínyenc fogásokból áll. A vacsora ára ennek megfelelően igen borsos, 2000 euróba, vagyis nagyjából 760 ezer forintba kerül fejenként.
A világ legdrágább alapanyagainak listája igen változatos. Az köztudott, hogy a szarvasgomba és a sáfrány ezek közé tartozik, utóbbinak 1 grammjához 150 virág bibéjére van szükség. Ugyanakkor egy másik gombafaj is vetekszik a szarvasgombával, sőt árban le is körözi: a fogyatkozó japán vörösfenyő miatt kihalófélben levő matsutake gomba kilója akár 700 ezer forintot is érhet a gasztropiacon. Ha valamilyen elegáns fogásról beszélünk, nyilván sokaknak jut eszébe a kaviár. Azt már kevesebben tudják, hogy a fekete kaviárnál is értékesebb a fehér Almas kaviár, amely akár borsószem nagyságú is lehet. A londoni Caviar House-ban például 24 karátos aranydobozban is beszerezhetjük, 100 grammot körülbelül egymillió forintért. Csak ezüstkanállal egyengethetjük rá pirítósunkra, ugyanis minden más fém megszínezi a felületét. Ha a beluga tudná, hogy ikrájának árfolyama hol tart...
Gyorsételek lassan emészthető számlával
Ha valaki csak be szeretne kapni valamit, akkor egyértelműen a pizza-szendvics-péksütemény szentháromságból választ. Ám ha egy milliárdos kívánna meg ilyesmiket, neki sem kell szégyenben maradnia tehetős barátai előtt, hiszen ezekből is van luxusválaszték. Domenico Crolla olasz sztárséf keze alól került ki néhány évvel ezelőtt a James Bond után „Pizza Royale 007”-nek elnevezett pizza, amelyre a luxuspezsgőben fürdőztetett kaviár, skót füstölt lazac és a legdrágább konyakban érlelt homár mellett 24 karátos aranypor került. A feltuningolt népeledel 4200 amerikai dollárba, vagyis közel másfél millió forintba kerül annak, aki erre áhítozik. A legdrágább pizza jelenleg a közel háromszor ennyibe kerülő XIII. Lajos névre keresztelt kreáció. Az alkotója Renato Viola séf kizárólag megrendelésre, és három nap alatt készíti el, természetesen mindenféle különleges és drága alapanyagból.
Ha nevetséges, de inkább sírnivaló összegért fogyasztanánk el egy ránézésre szimpla szendvicset, akkor Angliába kell mennünk, a Michelin-csillagos Cliveden’s Waldo étterembe. Készítői szerint a Von Essen Platinum Club Sandwich elnevezésű félkilós ételtorony esetében a belevalók minőségét kell megfizetni. Például a harminc hónapon keresztül érlelt ritka sonkafajtát. De ha kétmillió forintos hamburgerre vágyunk, menjünk inkább Las Vegasba, a Mandalay Bay hotelben ugyanis már az öntet is exkluzív bordeaux-i borból készül, nem beszélve a többi nemes összetevőről.
Egy pékáru is bekerült a toplistás ételek közé: az ezerdolláros bagelt a New York-i Westin Hotel séfje készítette szarvasgombás krémsajttal, rizlinggel, a szupergyümölcsnek is nevezett gojibogyóval, no meg az elmaradhatatlan aranylevelekkel.
A Kelet kaviárját fecskék készítik
Bizarr belegondolni, hogy a Fülöp-szigeteken egy néhány hetes kacsaembrió számít elegáns fogásnak, míg Koreában az élve feldarabolt, frissiben, izomrángás közben tálalt polip. Ráadásul egyes különleges, magyar szemszögből egyenesen sokkolóan gusztustalan ételek olyannyira drágák, hogy minimum több havi fizetésünk árán tudnánk csak piszkálni a tányérunk szélén (mert rá nem tudnánk magunkat venni arra, hogy a nyelvünkhöz érintsük, még ha nekünk fizetik is ki ezt az összeget). Ilyen a Kína fővárosában, Pekingben kapható hímvessző, amely kuriózumot régen csak az uralkodók engedhették meg maguknak, és máig afrodiziákumként tartják számon (holott az orvosok szerint ez csupán mítosz, tudományos alapja nincsen). Az elegáns étteremben a fókapénisz például körülbelül 160 ezer forintért rendelhető, de helyi specialitás a pénisztál, amelyen a szarvasmarha, a birka, a kutya, a szamár és a szarvas legbecsesebb tagja egyaránt megtalálható. Megnyugtató, hogy tálalás előtt leperzselik róluk a szőrt, és levesalapban alaposan megfőzik, ugye?
Szintén kínai, azonban még az előzőnél is jóval drágább fogás az úgynevezett madárfészekleves; a legenda szerint egy kínai császár kijelentette, hogy egy évben kétszer nem hajlandó ugyanazt enni, ezért az udvari szakács végül kínjában egy fecskefészket szolgált fel a kényes uralkodónak. Bár a történet hitelessége nem bizonyított, az tény, hogy máig a legkiváltságosabbak eledeléről van szó, amelyet a Kelet kaviárjának is neveznek. Egy fecskefaj (Collocalia, magyarul szalangána) érdekes módon ugyanis nem ágakból, hanem speciális, gumiszerű nyálából készíti el kicsinyeinek a fészket, amelyből egy kiló több mint egymillió forintot is érhet, mivel beszerzése ritka és időigényes feladat.
