Tusor András gasztronómiai író az alábbi mondattal jellemezte a magyar konyhát: „Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlődése az adott nép történelmével szorosan összefügg.” Ahogy néhány ország története időnként összeér, gasztronómiai útjaik is keresztezik egymást. A találkozó eredménye pedig rendszerint új és izgalmas, és egyben hagyományos biztonságot nyújtó csoda!
Vasárnapi polgári ebéd
A reformkor idején hazánkban kirobbanó polgárosodás szinte minden tekintetben a lehetőségek birodalmává tette Magyarországot. Nem csak gazdasági értelemben, hanem például a gasztronómia területén is. A korszak maga mögött hagyta a középkor fogyasztási szokásait, helyébe új menürendszer került első fogásként húslevessel, amit főtt marhahús követett mártással – bizonyos esetekben főzelékkel. Ezt követte a húsételek választéka. Megjelenőben voltak az előételek, a sajtok, gyümölcsök, majd az egész menüsort záró kávékínálat. A nemesség körében kialakuló utazási szokások a konyhakultúrák keveredését vonták maguk után, ami segítette az egyedi vonások felerősödését. Részben ezért tudott megerősödni a vasárnapi, mise utáni ebédek fontossága, amelynek egyik központi szereplőjévé vált az őrölt paprika. A vasárnapi, fehér abroszos asztalokra kerültek tehát azok a fogások, amelyeket ma is a magyar konyha sajátosságainak, nemzetünk meghatározó gasztronómiai szereplőinek tekintünk.
Krúdy és az ő gáblija, vagyis gáblifrüstökje
Pontos ideje tizenegy óra, ami tehát nem villásreggeli, nem is ebéd, hanem egész pontosan a lumpok tízóraija, a másnaposok gyógyítója, s ha még mindez nem vezetne családi viszályhoz, hát az, hogy délben már a jóllakott családfő ételre sem tud nézni, már mindenképp: „Tudom, hogy nehéz feladatra vállalkoztam, amikor az úgynevezett gábliról, a villásreggeliről, a férfiak ebéd előtti étkezéséről írnék, mert az asszonyok megállapítása szerint a gábli már sok bajnak volt az okozója, de minden bizonnyal a déli étvágytalanságnak, amelyből legkönnyebben támadnak a családi veszekedések” – állítja maga Krúdy Gyula is. De azért a gábli az író idejében sem volt mostohagyereke a fontos hétvégi étkezéseknek, hiszen messze túlmutatott azon a bizonyos tizenegy órán. Épp ezért, már akkoriban is megnyugvásra volt intve minden háziasszony: ”…csak menjünk nyugodtan a mindennapi dolgunkra a magunk két zsemléjével és kávécskájával, nemsokára kárpótolni fogjuk magunkat” – írta Krúdy.
Az évszázadok óta hódító Sunday Brunch
Bármennyire is azt hinnénk, valami egészen újkori gasztronómiai kifejezésről van szó, tévednünk kell. Míg hazánkban a polgári ebéd nyomába szorosan megérkezett a gábli fogalma, addig 1896-ban az angol Punch Magazine az alábbi sorokat jelentette meg hasábjain: „Ahhoz, hogy manapság divatosnak számítsunk, muszáj brunch-olnunk. Ez egy Mr. Guy Beringer által, az azóta megszűnt Hunter's Weeklyben bevezetett, a reggeli és az ebéd kombinálására utaló, valóban kiváló keverékszó.” Beringer volt az, aki az angolok mise utáni időszakába próbált egy kis könnyed, vidám étkezést beékelni. Mindez olyan jól sikerült, hogy a „brunchozás” Amerikát sem kerülte el. Chicagóban lehetett először találkozni ezzel az étkezési formával a pályaudvarokra vagy egyenesen az Ambassador Hotel Pump Roomjába érkező utasok késői villásreggelijeként.
A bruncholás napjainkban ismét reneszánszát éli, nemcsak a nagyvilágban, de Magyarországon is. Olyannyira, hogy evolúciójának stílusállomásai nemcsak Európa konyháit egyesítik, hanem kitekintenek keletre is. Egy dolog hasonlít töretlenül a múltra. A helyszín. Gyönyörű hotelek szemkápráztató éttermeibe költözött be a hét gondjait elsöprő vidám falatozás ezernyi változata. Íme, három példa:
Az örök polgári ebéd
Gundel Károly és a mai kornak örökül hagyott Gundel étterem évszázadok óta egyet jelent a magyar gasztronómiával. Egy változó időszak hajnalán megszelídítette a magyar konyhát, melyet ötvözött a nyugati hatásokkal, ezzel örökre elhelyezve a magyar konyhát a világ kulináris térképén. Mindez a tradíció érződik a Zsolnay porcelánban kínált vasárnapi gábli fogásain. Ami nem feltétlenül tizenegy órakor kezdődik, de mindenképp olyan letűnt idő pillanatait idézi vissza, amikor a családok együtt, beszélgetve és nevetve ülnek le a fehér abroszos asztalhoz.
Market Brunch francia módra
A Sofitel Hotel Paris Budapest éttermének innovatív ötlete egy hamisítatlan francia nő vasárnapjába enged betekintést. Ami hol is kezdődhetne máshol, mint a piacon! Élénk színű zöldségek, friss alapanyagok, kiváló minőségű húsok vagy sajtok világába érkezik a látogató, ahol maga állítja össze a színek és ízek tárházából aznapi ebédjét. Egy Market Brunch vasárnap nem szól másról, mint a „story”-ról, ahol a főszereplő belecsöppenhet a francia hétvége káprázatos díszletei közé.
Japán gábli
Az ázsiai ország étkezési szokásai a vasárnapi ebédet illetően leginkább a mi gáblinkhoz hasonlítanak. Hiszen éppúgy nehéz reggeliként tekinteni rá, ahogy ebédként. Mert ha már egy leves is társul az étkezéshez, jelen esetben a miso, az a magyar fogyasztó fogalomtárában máris az ebéddel azonosítható. Nem ám úgy a japánoknál, ahol ez a reggeli része, ebédre pedig rizsalapú bentót fogyasztanak, amely lehet szusi vagy egyéb apró falatok. Ezt a különös világot és varázslatos gasztronómiát mutatja be vasárnaponként a Buddha Bár egy olyan letisztult és átlátható formában, amely több ezer kilométerre Japántól közeli és bensőséges élményt garantál.
